Szimpatika főoldal

Egy friss tanulmányban a szerzők a fajok és ökoszisztémák stabilitásának átmenetiségére fókuszálnak, és egy olyan módszert mutatnak be, amellyel jobban fel lehet készülni a természet átalakulásaira. A kutatók egy olyan matematikai eszközt írnak le, amely segíthet meghatározni a veszélyeztetett populációkat.

Tessa Francis, a Tacomai Washingtoni Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint egy faj vagy az ökoszisztéma teljesen stabilnak tűnhet, majd bármiféle egyértelmű nyomás nélkül sebezhetővé válhat. Bizonyos esetekben az interakciókat és dinamikákat vizsgáló modellekkel meg lehet határozni olyan lépéseket, melyekkel elkerülhető az összeomlás.

Ying-Cheng Lai, az Arizonai Állami Egyetem fizikusa és mérnöke szerint a mexikói farkas remek példa azon veszélyeztetett fajokra, melyeknél bizonyos térségekben gyarapodást tapasztalnak, máshol viszont sebezhetőek maradnak. A ragadozó és zsákmányai közötti kapcsolat magyarázatot adhat az alfaj helyzetére: bizonyos térségekben csökken a prédaállatok száma, ami a farkaspopulációt is nagyban befolyásolja.

Laiék olyan matematikai modellt dolgoztak ki, amely a fentihez hasonló, az egyes állatok helyzetét befolyásoló tényezőkön alapul. Ilyen faktorok lehetnek az adott élőlény és más állatok közötti interakciók, illetve a vándorlás. Az adatok alapján a rendszerek fejlődési dinamikája a vártnál átmenetibb lehet, ami hol pozitív, hol negatív következményekkel jár. A cél az, hogy olyan stratégiákat találjanak, melyek a pozitív következményeknek kedveznek.

A szakértők úgy gondolják, hogy a modell helyes előrejelzései alapján a későbbiekben pontosíthatják a rendszert. Francisék bíznak benne, hogy matematikai modelljük hasznos lesz a természetvédők munkája során.

Forrás: ng.hu