A Weddell-fókák is képesek ultrahangok kibocsátására
Az Oregoni Egyetem kutatója, Paul Cziko vezetésével zajlott az a közel két éves vizsgálat, amelynek során 360 fokos víz alatti kamerát, hangrögzítést és különböző méréseket használva vizsgálták az életet az antarktiszi jég alatt, számolt be a McMurdo Kutatóbázis Oceanográfiai Obszervatóriuma.
A weddell-fóka (Leptonychotes weddelii) valószínűleg minden fóka közt a legbeszédesebb, az antarktiszi jég alatti világ hangjai közt az ő hangjuk dominál, ahol csak jelen vannak.
Az Eurekalert közleménye alapján Cziko gyakran a fókák jég alól, rádió segítségével közvetített hangját hallgatva aludt el. „A fókák egészen hihetetlen, földöntúli hangokat tudnak produkálni. Egészen olyan, mintha egy űrcsata közepén volna az ember, a Csillagok háborúja fénykardjai hangjával együtt” – mondta a kutató.
A kutatók a rögzített videók és hangfelvételek alapján 9 különböző, visszatérő hangadási típust azonosítottak, amelyeket a fókák egész évben hallattak. A hangok frekvenciatartománya 20-50 kHz közé esett, így az emberi fül számára ezek nem érzékelhetőek, az emberi hallás csak a 20 kHz alatti hangokat képes felfogni.
Az úszólábúakhoz tartozó állatok (mint a fóka, a rozmár) körében eddig egyről se derült ki, hogy képes ultrahangok kiadására, a Weddell-fóka az első ilyen példa.
A kutatók egyelőre nem biztosak benne, hogy mire használják a Weddell-fókák az ultrahangot. Elképzelhető, hogy valamiféle primitív szonár (a cetfélékhez hasonló) detektáló mechanizmusának része, az ultrahangjaik visszaverődésére hallgató fóka némiképp tájékozódhat a környezetéről, különösen a több hónapos antarktiszi tél sötétsége idején. Mivel nem világos, miként vadásznak vagy tájékozódnak ilyenkor e fókák, az ultrahang szonárként való használata magyarázat lehetne erre a kérdésre.
Az is elképzelhető azonban, hogy az ultrahangokat kommunikációra használják, mintha ezzel csak egy kevésbé zajos csatornára kapcsoltak volna, amikor a szokásos csatornán túl sok külső zaj van.
A kutatás kis költségvetésből gazdálkodott, ám ennek ellenére is jelentősen hozzájárulhatott a tengeri élővilág megértéséhez. Ahhoz azonban, hogy pontosan megértsék az ultrahangok szerepét, még több helyszínen kell hasonló műszerekkel adatot gyűjteni. A kutatási eredményekről a JASA szakfolyóiratban számoltak be a szakemberek.
Forrás: ng.hu
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Egy kézzel élők mindennapjait segíti a Semmelweis Egyetem videósorozata
- Egy betegség, amely fellángol a kávétól
- Ha próbára tesz a hőség
- Utazás ételallergiával
- Miért vagyunk boldogabbak, ha nyaralunk?
- Az első csonttörést újabb követheti, ha csontritkulás áll a hátterében
- 6 esti szokás, amitől boldogan indul majd a reggel
- Ingadozó testsúly, rossz közérzet, hiányzó nyári csúcsforma?
- Ezért fáradtak nyáron a magyarok
- Egészségünk „ujjlenyomata”, a mikrobióta
- Egy új korszak apái
- Janicsák Veca: „Tartani az egyensúlyt testben és lélekben”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!