Egy angliai egyetem kutatói szerint egy átlagos ölelés nem tart tovább három másodpercnél, pedig kár ilyen hamar abbahagyni. Húsz másodperc belőle már fantasztikus hatással van az emberi testre és lélekre. Azonnal megemelkedik a szervezetben az oxitocin-
Virginia Satir, egy amerikai pszichoterapeuta szerint „napi négy ölelésre van szükségünk a túléléshez, napi nyolc ölelés kell az élet megtartásához, és napi tizenkét ölelésre van szükségünk a növekedéshez.” Szomorúan teszem hozzá, hogy ha ez igaz lenne, az emberiség nagy többsége már kihalt volna az öleléshiány szövődményeiben. Ugyanakkor – ha napi nyolcszor nem is ölelkezünk - nem szabad teljesen lemondani róla, mert ha nem is ennyire drasztikusan, de mindenképpen hatnak a mindennapjainkra.
Ölelkezni tehát igenis lehet, sőt kell is. Öleljük meg a szomszéd nénit (ha engedi), a régi barátunkat a parkban, a kutyánkat, macskánkat, de ha végképp nincs jobb ötletünk, akkor az alkalmi táncpartnerünket lassúzás közben. Igaz, egy másik (osztrák) kutatócsoport azt állítja, hogy az ölelkezés csak akkor jár oxitocinszint-emelkedéssel, ha olyasvalakivel történik, akit szeretünk. Egy idegen ölelése könnyen eredményezhet akár stresszhormon - emelkedést is, de hozzátenném, hogy meg kell próbálni újra és újra, hiszen ha sokadszorra ölelgetjük, már nem számít idegennek, sőt.
Az oxitocin az egyik boldogsághormon. Például szülés közben felszabadul az anyában, tompítja az átélt fájdalmakat, és növeli az eufória érzését, hogy életet adott egy embernek. Ugyanakkor, ahogy a meditáció, az oxitocin is csökkenti a szívbetegségek kockázatát és a vérnyomást. Az ölelés – vagyis az így termelődött oxitocin - hatására - lecsökken a kortizolszint, ellazulunk és nyugodtabbak leszünk. A dopamin