Biztos, hogy mindig pihentető a nyaralás?

Elindulni sem egyszerű

Kezdjük ott, hogy sokan csak úgy tudják kivenni a szabadságukat, ha előtte elrendezik a kieső munkát, a helyettesítést, esetleg előre is dolgoznak… Rosszabb esetben magukkal viszik a számítógépet a nyaralásra (ezt senkinek nem javasoljuk). Utána jöhet a szervezés, pakolás, ami még mindig nem feltétlen örömteli, nem beszélve az indulásról, aztán naná, hogy otthon marad valami.

Majd jön a hosszabb-rövidebb út, ami gyerekekkel könnyen válik idegtépővé, majd a megérkezés, ahol kérdés, hogy tényleg olyan jó-e a szállás (és minden más), amilyennek a weboldalon tűnt. Ha minden stimmel, akkor jöhet az ezek után tényleg jól megérdemelt pihenés: kezdhetünk kiengedni. És itt jön a váratlan fordulat: sokan azt tapasztalják, hogy amire nagyon vágytak, az egyszerűen nem érkezik meg magától.

Nem megy a kikapcsolódás. Vagy azon kattognak, hogy mi lehet otthon, vagy azon, hogy hogy kéne a legjobban kihasználni a kevés pihenőnapot, esetleg azon, hogy milyen drága a lángos. Nem sikerül élvezni a pillanatot, az „itt és most”-ot. Ilyenkor az ember nem érti, hogy mi baj van vele, hiszen nem lenne más dolga, mint hogy örüljön a rászakadt szabadságnak.

A megfejtés itt van: a rászakadásban. Merthogy hirtelen jön az egész, minden átmenet nélkül. Tegnap még ügyfelek, határidők, kötelezettségek, ma pedig egyszerre csak légüres tér. Az ember azt se tudja, mit kezdjen vele. Vagy nagyon is tudná, csak épp a gyerekei (ha vannak) megakadályozzák ebben.

Mert ők bezzeg élvezik a vakációt, százas fordulatszámra kapcsolnak, ami mind fizikailag, mind lelkileg igénybe veszi a szülőket. A kicsik azt várják, hogy a szülők szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb dolgokat találjanak ki számukra. Ami persze rendben is  van, de ettől még tény: a gyerekekkel utazás a felnőtteknek sokszor inkább nyaraltatás, mint nyaralás, és legalább olyan fárasztó, mint egy-egy hétköznap, csak másképpen.

A leggyakoribb stresszforrások: 

➡ családtagok igényeinek összehangolása

➡ költségek

➡ a „kényszer”, hogy jól kell érezni magunkat

➡ a szülőszerep gondjai

➡ folyamatos változás és alkalmazkodás

➡ túlszervezés, rohanás

➡ okoseszköz-használat körüli viták

Olyannyira létező folyamat ez, hogy testi tünetekben is jelentkezhet, hiszen a mindenkori stressz-szint öszszefüggésben áll az immunrendszerünk állapotával. A jelenség még nevet is kapott a pszichológiában: leisure sickness, vagy nyaralási betegség.

Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, hogy a mindennapi nyomás gátolja a gyulladásokért felelős immunválaszt. Amikor csökken a stressz, ezek felerősödnek, és ekkor törhet felszínre a betegség. Ilyenkor a legjellemzőbbek a felsőlégúti tünetek, valamint a fej- és gyomorfájás (fokozza a kockázatot, ha olyan, amúgy is fertőzésveszélyes helyeken is meg fordulunk, mint a pályaudvarok, vonatok, repülőterek).

Eggyel kevesebb feszültség

Az első feladatunk tehát a megnyugvás – már a készülődés során. Ha időben kezdjük a tervezést, később kevésbé szorulunk be, kevésbé kerülünk nyomás alá. Természetesen vannak dolgok, amiket csak előző nap tudunk becsomagolni, de például a jegyeket, foglalásokat már hetekkel előbb összekészíthetjük.

A ráhangolódást segíti, ha nem rögtön az utolsó munkanap után indulunk, hanem van egy-két nap az átállásra – ugyanez igaz az élmény levezetésére. Legyen egy vázlatunk a programra is, ugyanakkor ne tervezzük túl az időnket!

Rendkívül nyomasztó lehet egy olyan utazás, ahol nincs egy percnyi megállás, még ha érdekes helyeken járunk is. Az azonban legyen meg nagyvonalakban, hogy milyen jellegű nyaralást szeretnénk – hogyan alakuljon az aktivitások és az ejtőzés aránya. És ne feledjük: attól még, hogy van tervünk, eltérhetünk tőle. Nem az a fontos, hogy minden célt kipipáljunk!

Kicsik és nagyok

Ha több korosztály utazik együtt, próbáljunk minden résztvevő szempontjai szerint gondolkodni. Ha gyerekekkel megyünk, magunk is jobban járunk, ha vannak kedvükre való elfoglaltságok, de ne kövessük el azt a hibát, hogy az egész nyaralás róluk szól! A szüők hajlamosak erre, pedig ez az ő kikapcsolódásuk is.

Van néhány dolog, ami megkönnyítheti, hogy a felnőttek is pihenjenek. Ha több család együtt utazik, akkor mindig lesz soros „bébiszitter”, el tudjuk osztani a feladatokat. Ha van a kicsiknek gyerektársasága is, az máris félsiker. Ez az egyik előnye annak, ha gyerekbarát szállásra megyünk, ahol nagy eséllyel lesznek kis kortársak, sőt, talán még játszósarok, animátor is. Ha pedig medence is van a kertben, az sokat levesz a vállunkról (ennek még akkor is van értelme, ha egyébként tóparti, tengerparti a nyaralóhely).

Apropó, úti cél! Nem mindig a legtávolabbi a legizgalmasabb hely. Gyerekekkel biztosan nem, különben pillanatok alatt ott találhatjuk magunkat, hogy tulajdonképpen a hosszú, küzdelmes utat próbáljuk kipihenni, és lélekben felkészülni a következő tizensok órás kihívásra.

Érdekes tény: ősszel, a nyaralások után ugrásszerűen megnő a beadott válókeresetek száma.

„Azzal függhet össze ez, hogy sok pár részéről elvárás, hogy bár egész évben veszekszenek, a nyaraláson majd lesz idejük minőségi időt együtt tölteni, és elsimítani a konfliktusokat. Irreális elvárás azonban, hogy a hónapok alatt elhidegült felek újra egymásra találjanak egy néhány napos üdülés során” – figyelmeztetett egy korábbi, a semmelweis.hu-nak adott nyilatkozatában Papp Zsuzsanna pszichológus.

A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének adjunktusa szerint fontos tudni, hogy mindenkinek az a legjobb nyaralás, amelyik neki a legpihentetőbb.

„Ezért nem is érdemes a mi utazásunkat összehasonlítgatni a közösségi médiában látott képekkel.” A szakember hozzátette: a megfelelő stresszkezelésről egész évben gondoskodnunk kellene. Abban nincs egyetértés, mi a jobb: több kisebb pihenés az év során, vagy egy többhetes szünet egyben – mindkettőnek vannak előnyei, és persze muszáj választanunk, ha véges a szabadnapjaink száma és a pénzünk.

Persze a legfontosabb az, hogy egyáltalán eljussunk egy vakációra – nemcsak testben, de mentálisan is. Az új élmények és jutalmazó ingerek dopamint szabadítanak fel, és az agyunk ellensúlyozni képes a hétköznapok krónikus stresszét. De csak akkor, ha a nyaralóban már nem az e-mailekre válaszolunk…

Borítókép: Envato Elements