Biciklire fel, vár a vidék!

Amikor hosszú idő után elővesszük a bicikliket nem árt előtte átnézetni szakemberrel, vagy idősebb családtaggal. A legfontosabbak a fékek, hiszen lehet bármilyen gyors a járgány, ha nem tudunk vele megállni, akkor jön a baj. A fékeken kívül természetesen a többi alkatrészt is le kell ellenőrizni, megfelelően működnek-e. Én gyerekkoromban minden tavasszal beáztattam a láncot és a fogaskerekeket egy kis pertróleumba, de a mai bicikliknek már sokkal jobb anyagból vannak ezek a részei és nem rozsdásodnak be a tél folyamán.

A bicajon túl nem árt feleleveníteni a biciklista tudását sem. Gondolok arra, hogy ne egyből a legforgalmasabb úton pattanjunk rá a járgányra, főleg ha több hónapja nem ültünk rajta. Ez fontos a gyakorlott embereknél is, hiszen az első pillanatban még furcsa lehet „újra” kerekezni. Ha minden jó, indulhat a túra. Kisebb településeken szerencsés az ember, mert kisebb a forgalom és tapasztalataim alapján sokkal jobban figyelnek a biciklistákra, de a nagyobb városokban gyerekként nem ajánlatos felnőtt kisérő nélkül nekivágni az útnak.


* A fejvédő sisak használata kötelező! Életet menthet!
* A kerékpárt kötelező kivilágítani, ha szürkületben, vagy sötétben kerekezik az ember! Az első és hátsó lámpa a biciklistát védi, mert látja a többi közlekedő, hogy ott teker.
* A kerékpárút azért van, hogy használjuk!
* Járdán nem illik biciklizni, ott csak tolnod szabad a bicajt.
* Ha nincs a kerekeseknek elkülönített út, akkor fokozottan figyelni kell az autósokra, ők sajnos nem mindig figyelnek. A közúti forgalomban közlekedve a KRESZ szabályok a biciklistákra nézve is kötelezők, sőt az új KRESZ több helyen pozitív diszkriminizációt alkalmaz a biciklistákra nézve.
* Mindig legyen rajtunk kényelmes, de zárt ruha (ha véletlenül elesünk, akkor kisebb bőrfelület sérül meg).
* Ha hosszabb útra indulunk, feltétlenül vigyünk magaddal vizet, mert a bringázás közben sok folyadékot izzadunk ki, amit közben pótolni kell.