Így történt, hogy a 18 éves Bence, a 20 éves Gergő, a 21 éves Ádám és Bori – akiről már nem illik leírni, hogy hány esztendős – egy szép szeptemberi hétvégén elindultak Prágába. Ádám elkérte az autómat, mert állítólag az időbeosztásuk miatt elég lehetetlen időpontban tudtak elindulni, így a vonat nem jött számításba. Persze nyilván az is benne volt, hogy vagányabb nekivágni a nagyvilágnak apa kocsijával... Belementem, hiszen nálam az autó nem létkérdés, illetve nem vagyok vele összenőve. Nyilván a munkám egy részéhez elengedhetetlen, de minden héten vannak olyan napok, amit meg tudok oldani közerejű járművel.
Persze szeretem a kocsimat, hiszen biztonságos, sokan beleférünk és mindig nagyon jó szolgálatot tesz. Kiváltképp akkor, amikor éjszaka az ország másik feléről egy koncert után hazarepít! Amúgy is szeretek benne rendet tartani, de mivel a munkanapokon sokszor velem tartanak a kollégák a megbeszélésekre, forgatásokra és nem ritka, hogy a koncertjeinkre is többen utazunk benne, így elég kínos, ha valaki beleül valami ételmaradékba.
Prágából a gyerekek épségben hazaértek, óriási élményekkel gazdagodtak, de ez nem csoda, hiszen a cseh főváros egy fantasztikus hely! Másrészt nagyon izgalmas volt számukra, hogy szülők nélkül, csak ők tesók, egyedül utazhattak el egy másik országba. Amikor visszakaptam a „szolgálati” gépjárművet, egész meglepődve szálltam bele, mert nem esett ki semmi az ajtaján, nem maradt benne sátor, hálózsák, üres petpalack. Majd az első indítás után megpróbáltam kinézni a szélvédőn, de nem lehetett, annyi bogár volt rátapadva az üvegre, hogy az elképesztő. A beépített spricni-ablaktörlő megoldással hiába próbálkoztam, így a hagyományos kézi módszert kellett alkalmaznom, ami gyakorlatilag egy húszperces súrolást jelentett. A kicsi rovarok valósággal belefúródtak az első ablakba, és lehetetlen volt eltávolítani azokat. Ez a jelenség – a tapasztalataim alapján – akkor fordulhat elő, amikor az ember egy kicsit gyorsabban hajt.
Meggyőztem magam, hogy ezt most nem teszem szóvá, mert legalább kitakarították belülről. Az autóbelső katasztrofális állapotának létrehozásában eddig Bence a csúcstartó. Ők a barátaival a nyár vége felé szerveztek egy többnapos pikniket a Kisoroszi szigetcsúcsra, ahova a két legjobb barátjával és a szerelmekkel mentek el. Az indulás előtti napon elkérték a kocsim, mondván, hogy összesen hatan mennek, és milyen jól jön, hogy Apa autója hétszemélyes és elfér benne a 3 sátor, hálózsákok bogrács, stb... Későn este értek haza a többnapos túráról, én pedig másnap szokatlanul korán indultam dolgozni. Az utastér első felében minden rendben volt, ezért nyugodt lelkiismerettel vettem fel két kollégámat, akikkel együtt mentünk az egyik legnagyobb vidéki megrendelőnkhöz. Út közben egy erős fékezésnél előre gurult egy bontatlan doboz sör, majd még egy. Fél nyolc körül felvillant a mobilom, amit GPS-ként használok. Kaptam egy sms-t: Bocsi Apu! Nem tudtam, hogy reggel hatkor indulsz!!! Este kitakarítom a kocsit, puszi! Bence! ☺