Az élet középső szakaszának válsága
Létrehozva: 8/10/2011 2 perc MozgásLélekDepresszióFüggőségekRelaxálásÖsszes cikk
Néha fájdalmas megélni fiatal énünk átalakulását. Amerikában „midlife crisis”-nek nevezik az élet középső szakaszában kirobbanó válságot. Nagyon gyakori jelenség ugyanis a negyvenes évek körül, hogy az emberek válságot, krízist élnek meg.
A negyvenes éveikben járó nőket kezdi elérni az „üres fészek” szindróma. Elfogynak a megszokott teendők és programok. Ehelyett gyakorta rájuk hárul az idősebb szülők gondozása. Mindez önmagában is elég sok szorongásra ad okot. Hiába rendelkeznek nagy tapasztalattal és tudással, sok esetben bizonytalanná válik a munkahelyük, megroppanhat a házasságuk. Nemcsak női mivoltukban sérülnek, hanem emberi és egzisztenciális biztonságukat is elveszíthetik.
Ez az a kor, amikor felérünk egy hegy csúcsára. Mögöttünk a hegymászás erőfeszítése és sikerélménye, előttünk a panoráma, a távlatok, de az utak innen már lefelé vezetnek. Kirajzolódik a szemhatár. Szakemberek szerint az életközép megoldandó feladatai a lelki érettség elérése, önmagunk és a külvilág viszonyának újrafogalmazása, és az idő múlásának elfogadása. Ez egyáltalán nem könnyű. Ebben az életkorban szembesülnek az emberek azzal, hogy mit értek el, milyen karriert futottak be, mi lehetséges még, és milyen vágyak, tervek nem teljesülnek már.
A gyerekek önállósulnak, elkezdik saját életüket. A házasfelek kettesben maradnak, és újra kell értékelniük kapcsolatukat. Rendkívül nagy ilyenkor a pszichés sérülés veszélye, a külső kapcsolatok felbukkanásának lehetősége is.
Szerencsés esetben azonban lehetőség nyílik az intimitás elmélyítésére is. A szülők elvesztése, a nők számára saját testük, egészségük, külsejük változása ráirányítja a figyelmet a mulandóságra, és arra a gondolatra, hogy „mit hagyok magam után, tettem-e valami értékeset?”. Néha fájdalmas megélni fiatal énünk átalakulását. Gyakori jelenség az önértékelés labilitása, a fiatalság mindenáron való megőrzésének vágya. Ezeknek a krízishelyzeteknek a megoldatlansága, elhúzódása veszélyeket rejthet magában: befelé fordulás, önértékelési probléma, depresszió lehet a következmény, de gyakran előfordulnak szenvedélybetegségek, identitászavarok is.
Ezek bekövetkezése azonban nem törvényszerű!
Nagyon fontos lépés önmagunk, korunk, helyzetünk elfogadása. Újra kell tanulnunk az életet, de jó hír, hogy ez nem is olyan nehéz. Igenis, megtanulhatunk boldognak, sikeresnek lenni. Tanulhatunk örülni, harmóniában élni. Sőt: szeretni is.
Ez az a kor, amikor felérünk egy hegy csúcsára. Mögöttünk a hegymászás erőfeszítése és sikerélménye, előttünk a panoráma, a távlatok, de az utak innen már lefelé vezetnek. Kirajzolódik a szemhatár. Szakemberek szerint az életközép megoldandó feladatai a lelki érettség elérése, önmagunk és a külvilág viszonyának újrafogalmazása, és az idő múlásának elfogadása. Ez egyáltalán nem könnyű. Ebben az életkorban szembesülnek az emberek azzal, hogy mit értek el, milyen karriert futottak be, mi lehetséges még, és milyen vágyak, tervek nem teljesülnek már.
A gyerekek önállósulnak, elkezdik saját életüket. A házasfelek kettesben maradnak, és újra kell értékelniük kapcsolatukat. Rendkívül nagy ilyenkor a pszichés sérülés veszélye, a külső kapcsolatok felbukkanásának lehetősége is.
Szerencsés esetben azonban lehetőség nyílik az intimitás elmélyítésére is. A szülők elvesztése, a nők számára saját testük, egészségük, külsejük változása ráirányítja a figyelmet a mulandóságra, és arra a gondolatra, hogy „mit hagyok magam után, tettem-e valami értékeset?”. Néha fájdalmas megélni fiatal énünk átalakulását. Gyakori jelenség az önértékelés labilitása, a fiatalság mindenáron való megőrzésének vágya. Ezeknek a krízishelyzeteknek a megoldatlansága, elhúzódása veszélyeket rejthet magában: befelé fordulás, önértékelési probléma, depresszió lehet a következmény, de gyakran előfordulnak szenvedélybetegségek, identitászavarok is.
Ezek bekövetkezése azonban nem törvényszerű!
Nagyon fontos lépés önmagunk, korunk, helyzetünk elfogadása. Újra kell tanulnunk az életet, de jó hír, hogy ez nem is olyan nehéz. Igenis, megtanulhatunk boldognak, sikeresnek lenni. Tanulhatunk örülni, harmóniában élni. Sőt: szeretni is.
Néha fájdalmas megélni fiatal énünk átalakulását. Amerikában „midlife crisis”-nek nevezik az élet középső szakaszában kirobbanó válságot.