Az amputációk száma csökkenthető lenne

„Ez mutatja, hogy sajnálatos módon még nem eléggé ismert a szakterület jelentősége. Pedig ezzel a végzettséggel hatékonyabbá tehetnénk a diabéteszcentrumok működését, és a diabéteszes betegekellátását is.” – mondta el Dr. Halmos Tamásné, a Magyar Diabetes Társaság vezetőségének és a Diabeteses Láb Munkacsoport tagja.

A cukorbetegség számos szövődményt okoz: fenyegeti a látást, a veseműködést, nagy kockázatot jelent a szívinfarktus, a stroke szempontjából is, és diabéteszes láb szindrómához is vezet. Ez pedig később az amputációk oka lehet.

Magyarországon naponta 7, évente 2-4000 amputációt végeznek a diabéteszes láb szindróma miatt, melynek 85%-a megelőzhető lenne. E speciális terület ellátása több szakma egyidejű, párhuzamos tevékenységét igényli, gyors és hatékony együttműködést feltételez. Ezt segítheti a speciális tudással rendelkező, önállóan, az orvosokat tehermentesítve dolgozó podiáterek munkába állítása.

Tavaly 13-an végeztek a Miskolci Egyetem Podiáter Szakirányú Továbbképzési Szakán, de idén nem volt elég jelentkező a második évfolyam elindításához. Pedig a képzés két féléves tematikája kifejezetten a diabéteszes betegek lábának a vizsgálatával, a diabéteszes láb szindróma megelőzésével, gyógyításával és rehabilitációjával foglalkozik.

Dr. Halmos Tamásné kiemelte, hogy a cukorbetegeket ellátó egészségügyi rendszer hosszabb távon csak akkor működhet hatékonyan, ha a megelőzés és kezelés feladataiban megfelelő kompetenciákkal rendelkező, önálló munkavégzésre alkalmas szakemberek is szerepet kapnak. Évente 15 podiáter képzésével, hálózatos működéssel, több rendelőben is munkát vállalva a képzett szakemberek belátható időn belül lefedhetnék az egész országot. Így teljesülhetne a jó cukorbeteg-ellátás minimumfeltétele, hogy egy centrumban legyen diabetológus orvos, diabetológiai szakápoló, edukátor, dietetikus és egy podiáter.

Tavaly tizenhárman végeztek sikeresen Miskolcon. Egyikük, Fekete Magdolna, a békéscsabai Diabetes Centrum podiátere elmondta, hogy bár jó ideje foglalkozik cukorbetegek gondozásával, és feladatai közé tartozott a betegek lábának szűrése, de a képzés elvégzése óta a diagnózis felállításán kívül lehetősége lenne önállóan meghatározni kompetenciáin belül az esetleges terápiát, sebellátás, rehabilitáció folyamatát. „Ezen felül megismertem azokat a "betegutakat", szakterületeket, melyeket az egyes betegnek – állapotától függően – gyógyulása, lábainak megtartása érdekében végig kell járnia (szószerint, és ha lehet mindkét lábával).” – emelte ki Fekete Magdolna.

Mivel a képzés önköltséges, elképzelhető, hogy az ismerethiány mellett a forráshiány is oka volt a kevés jelentkezőnek, hiszen sok érdeklődőnek támogatóra lenne szüksége. Ez lehet akár munkáltatója vagy egy a cukorbetegségek ellátásában elkötelezett szponzor.

Jövőre várhatóan ismét meghirdetik a 200 elméleti és gyakorlati órás, 60 kreditpontot érő továbbképzést diplomás ápolók és gyógytornászok számára. Érdemes tehát az érdeklődőknek keresni az erről és a támogatási lehetőségekről szóló információkat.

Bár a podiáterek a diabéteszes láb szindróma kezelésében játszhatnának döntő szerepet, és segíthetnének megelőzni vagy késleltetni évente 2-4000 cukorbetegség miatt bekövetkezett amputációt, idén mégsem jelentkeztek elegen a főiskolai végzettségre épített szakirányú továbbképzésként meghirdetett podiáterképzésére.