Az emberek ötöde szenved a székrekedéstől

A székrekedés fogalmát nehéz meghatározni, mert széles határok között mozog, hogy mi számít egészségesnek. Ha valaki komfortosan érzi magát, nem puffad, nem okoz neki fájdalmat a székletürítés, akkor napi három és heti három alkalom között bármi egészséges gyakoriság lehet. Általánosságban elmondható, hogy ha valakinek hosszabb időn át hetente kevesebb, mint három alkalommal van széklete, a székletürítése pedig kellemetlenséggel, esetleg fájdalommal jár, a széklete kemény, gyakran puffad a hasa, akkor valószínűleg székrekedése van.

Ilyenkor ahelyett, hogy az emésztés során keletkező salakanyagok, amelyekből a vastagbélben a víz visszaszívódik könnyedén távoznának, a túl sok víz visszaszívása és a belek renyhesége miatt keményebbé válnak. A béltartalom mozgása lelassul, és kialakul a székrekedés.

A probléma gyakoribb, mint hinnénk: a fejlett országokban az emberek körülbelül ötöde szenved rövidebb vagy tartósabb a székrekedéstől. Általában jellemző, hogy a nők között, a gyerekek és az idősek körében sűrűbben fordul elő.

A székrekedés okai

A székrekedés okai szerteágazóak lehetnek: nem megfelelő táplálkozás (alacsony rosttartalmú ételek fogyasztása), alacsony folyadékbevitel, mozgásszegény életmód, terhesség, különböző betegségek. Ilyen lehet a vegetatív beidegzés zavara, például a Parkinson-kór, valamilyen gasztroenterológiai gond (szűkületek, vastag- illetve végbél daganatok), endokrin betegségek (pajzsmirigy alulműködés, mellékpajzsmirigy túlműködés), irritábilis bél szindróma, vagy pszichés problémák (krónikus stressz). Bizonyos gyógyszerek (altatók, antidepresszánsok) mellékhatásaként is felléphet székrekedés. Ritkábban, de előfordul, hogy az okozza a székrekedést, hogy a bélmozgásokat végző izmok működése nem megfelelő. Ezt medencefenéki diszfunkciónak nevezik, ilyenkor a székletürítés különösen nagy erőfeszítést igényel.

A kisgyerekkorban jelentkező, meglehetősen gyakori székrekedésnek oka lehet, hogy a gyerek a pelenkáról való leszoktatáskor nem szívesen használja a bilit vagy a vécét, inkább visszatartja a székletét. Az is előfordul, hogy a gyerekek a játék hevében egyszerűen elfelejtenek vécére menni, nem vesznek tudomást az ingerről. Időseknél többek között azért gyakoribb a székrekedés, mert náluk sűrűbben fordul elő ágyhoz kötöttség, mozgásszegény életmód, alacsony folyadékbevitel.

A székrekedés szövődményei és kezelése

A székrekedés kellemetlen ugyan, de általában nem jelez nagyobb problémát. Ugyanakkor, ha hosszú távon fennáll, okozhat szövődményeket, például aranyeret, vagy a végbélnyílás különböző sérüléseit. Súlyosabb esetben széklet impaktáció alakulhat ki, amikor a széklet már annyira megkeményedik, hogy természetes módon nem is lehet kiüríteni.

Éppen ezért a tartós székrekedést az okokat feltárva kezelni kell. Ha szükséges, akkor az orvos az életmód, betegségek, szedett gyógyszerek alapos feltérképezése után fizikális vizsgálatot végez, laborleletet kér, hasi ultrahangot rendel. Ha úgy látja, hogy daganatos betegség, bélbetegség állhat a háttérben, akkor vastagbéltükrözést is kérhet.

Az esetek nagyobb részében azonban a székrekedésnek nincs szervi oka (funkcionális székrekedés), ilyenkor az életmód átalakításával kell kezelni a problémát. Alapvető fontosságú a táplálkozási szokások újragondolása: figyelni kell a rostbevitelre, sok zöldséget, gyümölcsöt kell fogyasztani, hüvelyeseket, probiotikus tejtermékeket. De legalább ennyire fontos a folyadékbevitel, naponta több liter víz elfogyasztása. Emellett mozogni kell, már naponta egy óra könnyű séta is sokat tehet az egészséges bélműködésért.

Ha úgy ítéli meg, akkor előfordulhat, hogy az orvos átmenetileg valamilyen székletlazító készítményt, esetleg hashajtót javasol. Ezek azonban nem jelentenek tartós megoldást, sőt, túlzásba vitt használatuk további egészségügyi problémák forrása lehet, ezért alkalmazásuk csak egy rövid időszakban lehet javasolt.