Az első munkahely megpróbáltatásai

Mint minden dolgozni vágyó fiatal, én is azt szerettem volna, hogy a kemény áron megszerzett tudással és diplomával a végzettségemnek megfelelő munkakörben kapjak állást, és ne kelljen kényszerből elhelyezkednem egy olyan területen, amihez egyáltalán nem értek.

Sok csoporttársammal ellentétben már az egyetemi évek alatt szerettem volna kipróbálni magam munkavállalóként, a szakmai gyakorlatot sem kötelezően elvégzendő tárgynak fogtam fel, hanem lehetőségként tekintettem rá, ezért már az egyetem alatt elkezdtem munkahelyet keresni – úgy gondolom, ezzel nem érdemes várni a diploma megszerzéséig.

Életem első komoly állásinterjúja nemcsak az egyik legstresszesebb élmény volt, hanem az egyik legfájdalmasabb is. Nem ismertem senkit, nem tudtam, mi a megfelelő válasz a kérdésekre, és azt sem, hogy milyen viselkedést várnak el tőlem. Olyan volt, mint egy vizsga, ahol nem ismertem a tanárt, és saját magamból kellett felelni. Szerettem volna jó benyomást tenni, és a szakmai tudáson kívül fontosnak tartottam a kifogástalan megjelenést is, ezért vettem egy vadiúj cipőt. Sajnos az indulás után öt perccel annyira feltörte a lábam, hogy alig tudtam járni. Az interjún csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne látszódjon a fájdalom az arcomon, ezért próbáltam mosolyogva bólogatni végig, és amikor körbevezettek az irodában, pingvinként sántikálva próbáltam tartani a lépést. Utólag rájöttem, hogy előnyösebb lett volna egy már megszokott cipőben elindulnom. Ennek ellenére jól sikerült az állásinterjú és felvettek.

Majd’ szétfeszített a kíváncsiság, a lelkesedés, a tenni akarás és rengeteg ötletem volt. Viszont itt más típusú feladatokkal kellett megismerkednem, és jóval nagyobb felelősséget kellett vállalnom, mint amit az iskolában megszoktam. Itt már más törvények uralkodtak. Egyrészt nagyon felnőttnek éreztem magam a felelősség súlya alatt, másrészt megszólalt bennem a bizonytalan gyerek is, hogy jó helyen vagyok? Biztosan ezt akarom csinálni? Elég vagyok ehhez az új kihíváshoz? Az egyetem alatt megtanultam az elméleti részt, de a gyakorlatban olyan feladatokat kaptam, amikkel még soha életemben nem találkoztam. Amikor tornyosultak felettem az új feladatok, már egy olyan kis dolog is kihívást jelentett, mint a nyomtatóban a patroncsere, és ha nem lettek volna segítőkész kollégák, talán a mai napig tanácstalanul állnék a nyomtató felett.

Olyan is előfordult, hogy a főnököm megbeszélésre ment, és én készítettem elő a prezentációját, de véletlenül rossz fájlt másoltam át neki. Szerencsére az utolsó pillanatban még sikerült kicserélni, enélkül biztosan rácsodálkoztak volna a barátnőmnek készített lánybúcsú-tervekre a megbeszélésen. Óriási hiba volt, másnap alig mertem bemenni az irodába, de mindenki csak nevetett, és azzal nyugtatott, hogy csak az nem hibázik,aki nem dolgozik. Rengeteg kérdés keringett a fejemben, de magamat ismerve tudtam, hogy akkor tudok hatékonyan dolgozni, ha szeretem azt, amit csinálok és emellett jól is érzem magam a környezetemben. Ha lelkesedem érte, ha nem teher, nyűg és megoldandó probléma, ha nem csak azért dolgozom,hogy pénzt keressek, hanem látom a munkámban a jövőt.

Egy munkahelyen nemcsak szakmai szerepek vannak, hanem szociális élet is. Rengeteg íratlan szabályt, szokást is meg kellett tanulni, hiszen ez egy közösség. Kezdetben meg kellett figyelni azt is, hogyan beszélnek egymással a kollégák, milyen kapcsolatban vannak egymással, milyen testbeszédet alkalmaznak, mindezt úgy, hogy közben ne tegyek fel kínos kérdéseket. Először rengeteg kérdés merült fel bennem: lehet enni az irodában, vagy kizárólag a konyhában illik? Ha kávéval kínálnak, fogadjam el? De ha nem szeretem a kávét, akkor vizet igyak közben? Ezen kívül, ha nincs is kimondva, de minden cégnél van egy öltözködési stílus, ezért ha túl- vagy éppen alulöltözöm, az kellemetlen lehet. Az első munkahely nehézségein mindenkinek át kell esnie, azonban ez az elhelyezkedés nagy jelentőséggel bír az élet későbbi szakaszaiban. Nemcsak szakmai szempontból fontos, a szociális életbe való bekapcsolódás legalább annyira lényeges, ebben nem különbözik a középiskolai, vagy akár az egyetemi élettől. A munkahelyemen sokkal több időt töltök el, mint akár a barátaimmal, ezért nem célravezető olyan helyen dolgozni, ahol rossz a hangulat, hiszen a kollégák szakmai és emberi támogatása is nagyban segíti a fejlődésemet és a karrieremet.