Az agyműködést is átalakítja az űrben töltött idő

Az Európai Űrhivatal és a Roszkozmosz közti együttműködés keretében lezajlott vizsgálatok során egy nagy nemzetközi kutatócsoport 12 orosz férfi űrhajós agyát vizsgálta meg azok űrrepülése előtt és után, és mikroszerkezeti változásokat tapasztalt – számolt be a Neuroscience News. A Frontiers in Neural Circuits szakfolyóiratban közzé tett eredmények szerint az agy fehérállományában tapasztalták e változásokat. Míg az idegsejtek sejttestéből álló szürkeállományban zajlik az információ feldolgozása, addig az idegsejtek nyúlványaiból álló fehérállomány a kommunikációs feladatokat látja el.

A kutatók egy speciális MRI technika, az ún. rostkövetés (FT) módszerével mérték fel a kozmonauták agyát. E technika lehetővé teszi, hogy az egyedi idegpályákat megvizsgálják. „A rostkövetés amolyan kapcsolási rajzot mutat az agyról. A mi kutatásunk az első, amelyben az űrutazást követő szerkezeti változásokat e módszerrel méri fel” – magyarázta Dr. Floris Wuyts, az Antwerpeni Egyetem idegkutatója. A 12 űrhajós űrutazása előtt és után készült agyfelvételeit 8 esetben egy-egy 7 hónappal később megismételt felvétele is kiegészítette. Az űrhajósok átlagosan 172 napos időszakot töltöttek el a Nemzetközi Űrállomáson.

A tapasztalt változások azt jelezték, hogy az agy mennyire alkalmazkodott az űrutazáshoz, így például egyes motoros agyterületek közti kapcsolatban láttak átalakulásokat. „A motoros területek agyi központok, amelyek elindítják a mozgásparancsokat. A súlytalanságban élő űrhajósnak pedig alapvetően meg kell változtatnia a mozgása módszereit a földi mozgásához képest. A kutatási eredményünk alapján az agy mondhatni újradrótozta magát” – magyarázta Andrei Doroshin, a kutatás vezetője, a philadelphiai Drexel Egyetem idegkutatója. Az űrbéli átalakulások még hét hónappal az űrutazás végét követően is kimutathatóak voltak.

Az eddigi biológiai változások közt a csontokat, izomzatot érintőeket jól ismerjük, ezért is kell az űrhajósoknak naponta legalább 2 órát edzeniük. Azonban az idegrendszeri átalakulásokat is figyelembe kellene venni, és valamilyen módon majd ellensúlyozni azokat. Azonban egyelőre ez az egész kutatási terület igen fiatal, így sok további vizsgálatra is szükség lesz ahhoz, hogy teljes képet kapjanak a kutatók a változásokról.