Dr. Szabó Ferenc andrológus és orvosi csapata olyan új eljárással végzi a férfiak meddőségének vizsgálatát, amely áttörés a babára vágyó párok számára.
Az új eljárás lényege, hogy a párok ne fussanak felesleges köröket a próbálkozásokkal. Legyen egyértelmű, hogy milyen mesterséges megtermékenyítést érdemes használni – elégséges lehet-e például az inszemináció egy terhességhez, vagy mindenképpen szükséges a lombikeljárás. Az idő itt annál is lényegesebb, mivel a mesterséges megtermékenyítésre váró párok jelentős része a babavárás szempontjából idősebb korosztályból származik (a mama 40 éves kor körül, vagy esetleg akár 45 fölött van már), így egyáltalán nem mindegy, hogy hány próbálkozásra van szükség a kívánt terhességhez.
A szakmai hátteret tekintve az a különbség az eddigi, hagyományos, „férfispermium-számláló” mikroszkópos vizsgálat és a jelenlegi, a spermiumba „belelátó” DNS-szintű vizsgálat között, hogy kiderült, mi lehet még oka az eddig ismerteken kívül annak, hogy egy sikeresnek indult lombikeljárás vetéléssel ér véget. Néhány éve vált világossá a kutatók számára is, hogy egy sikeres, lombikban fogant terhességhez nem feltétlenül elég kiszűrni a mikroszkóp alatt azt, hogy megfelelően mozgékonyak-e a spermiumok, hanem azt is meg kell vizsgálni, egészséges-e a DNS-lánc.
Ezzel a teszttel, az úgynevezett Halosperm DNS-vizsgálattal kémiai úton bontják szét a DNS-láncot, így válik láthatóvá, hány egészséges és hány sérült spermium van a mintában. A DNS-lánc károsodásában szerepet játszik az életmód, a dohányzás, a túlzott italfogyasztás, vagy a szervezetet megviselő lázas állapot, illetve természetesen a genetika is.
A legfrissebb klinikai adatok azt mutatták, hogy amennyiben a spermiumok több mint 30 százaléka fragmentált (töredezett), a fogamzóképesség esélye jelentősen csökken. A töredezett DNS-ű spermium legtöbb esetben nem képes megtermékenyíteni a petesejtet, illetve ha in vitro fertilizációs eljárás (lombik) során termékenyítik meg a petesejtet és fejlődésnek indul az embrió, akkor megállhat a fejlődésben, nem osztódik tovább, vagy nem ágyazódik be; emellett a klinikai adatok alapján a korai vetélés kockázata is jelentősen megnő.
Az Európában is csak néhány éve létező vizsgálati módszert, az úgynevezett Halosperm tesztet 2007-ben fejlesztette ki egy spanyol kutatócsoport. Ez a diagnosztikus eljárás sokkal megbízhatóbb és előremutatóbb eszköznek tűnik a korábbi, konvencionális eljárásokhoz képest.
forrás. www.stop.hu