Nyolc évvel ezelőtt egy 15, egy 13, egy 12, egy 10, egy 5 és egy 2 éves gyermekkel, mint szeleburdi család vettük birtokba az apartmanházat, a játszóteret, a gyerekmedencét, hangosak voltunk és folyamatos mozgásban léteztünk. Most úgy éreztem magam, mintha baráti társasággal érkeznénk, 3 autóval, 4 különböző helyről, hárman munkából, ketten egy háromhetes szupertáborból, mi izgatottan Maia kutyával együtt. Jóval kevesebb volt a játék a bőröndben, volt viszont több üveg bor a közeli pincészetekből, a hangerő megmaradt, csak időben tolódott el, főleg este mutattuk az olaszos család képét, reggel és délelőtt teljes csendben olvastam a teraszon és mosolyogtam a szomszéd házból kisgyerekekkel induló családon.
Nyolc éve minden napra, délelőttre és délutánra is programokat szerveztem, keresztül-kasul bejártuk bicajjal, kisvonattal, gyalogszerrel, lovaskocsival a környező hegyeket, erdőket, idén a pihenés, a sportpályák, a wellness, az erdei séta(!) és a napi pisztráng volt a fókuszban. Bevallom, egy ideig próbálkoztam ismét, de hamar lepattantam a feszített munkából fellélegző felnőtt gyerekeimről és a tábori alváshiányt bepótló kisebbekről is, és nehezen, de belelazultam a semmittevésbe én is. A főzés- és mosogatásmentes napok hihetetlen szabadságot adnak, az pedig, hogy a legkisebb gyermekünk is elmúlt 10 éves, önálló, nem kell terelgetni, felügyelni egyfolytában, ez abban a környezetben, ahol régen hatukat tartottam szemmel, nagyon éles különbség volt. Borival órákat napoztunk és olvastunk a medence mellett, Réka ezalatt mellettünk fürdött sellőként, a fiúk hol csatlakoztak hozzá, hol inkább a szaunában vagy a teniszpályán töltötték az időt.
Azon a régi nyaraláson korán kezdődött a reggel, most viszont az este volt sokkal hosszabb, a teraszon éjszakába nyúltak a társasjáték-körök és a beszélgetések. Ők sem találkoznak már minden nap, ritkán vagyunk együtt, főleg nem néhány napig. Biztos vagyok benne, hogy nálunk érdekesebb társaságot is találnának maguknak, de amíg hajlandók egy közös kiruccanásra, addig megpróbáljuk tartani ezt a családi, pár napos vakációt. Mi lesz újabb nyolc év múlva? Elképzelhető, hogy ekkora változás nem lesz, bár a legkisebb is nagykorú lesz, legalább nyolc pohár kell majd a koccintáshoz, de az is benne van a pakliban, hogy újra a játszótéren töltjük a reggelt és nagymamaszemmel írok a magazinba…