A bizonyítékot kispatkányok agyának vizsgálatakor találták arra a már korábban is feltételezett állításra, miszerint az újszülött agya nem tiszta lap, bizonyos tudás már megszületéskor bele van írva. Vagyis az idegsejtek az ember tapasztalataitól függetlenül is kapcsolatokba is kerülhetnek egymással.
Eddig úgy tudtuk, hogy az idegi kapcsolatokat kizárólag a tapasztalat hozza létre, majd erősíti meg. Például ilyen módon őrződnek meg agyunkban az emlékképek. Azonban a lausanne-i egyetemen folyó, Blue Brain Project elnevezésű kutatásban részt vevő szakemberek szerint ez csak része az igazságnak. A Henry Markram vezetésével működő munkacsoport képes volt annak bizonyítására, hogy bizonyos idegsejt-csoportok egy megváltoztathatatlan és viszonylag egyszerű szabályrendszer által vezérelve kapcsolatokat építenek ki egymással.
A nagyjából ötven sejtből álló sejtnyalábokat a kutatók építőkövekként értelmezik, amelyek veleszületett alaptudást hordoznak magukban – például a fizikai világ bizonyos egyszerű jelenségeiről. A szerzett tudás – mint amilyen a memória – ezeket az „alaptudással” rendelkező építőköveket kapcsolja össze magasabb szinten.
Módosítanunk kell tehát a „tabula rasa” elméletet, vagyis, hogy az agyunk „üres tábla” a születésünkkor. Ez az elmélet évszázadokon keresztül átitatta a tudományt. Továbbra sem vonhatjuk kétségbe a tanulás szerepét – hagyományos értelemben. Ismerőseinket felismerni, egy nyelvet elsajátítani, olvasni, írni csak egyéni tapasztalatszerzéssel vagyunk képesek. „Az EPFL vizsgálata arra világít rá, hogy bizonyos alapinformáció és tudás a génjeinkbe van írva” – magyarázta Henry Markram, a kutatás vezetője.