Az intimitás az önmegmutatást foglalja magában, amely az érzelmek, történetek megosztásával jön létre. A szenvedély magában foglalja az erotikus érdeklődést és a szexuális beteljesedést. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk, és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük előnyben a többi lehetséges partnerrel szemben.
Amikor mindhárom elem egyensúlyban van, a szerelem legkiegyensúlyozottabb faj-tájáról – „beteljesedett szerelem” – beszélünk. Sternberg szerint ez szinte soha nem jön létre. Az emberek általában egy vagy két elemet valósítanak meg, és eszerint a következő „szerelemtípusokat” írhatjuk le:
- „Bolond szerelem” (magas szenvedély, alacsony intimitás és elköteleződés)
- „Üres szerelem” (magas elköteleződés, alacsony intimitás és szenvedély)
- „Romantikus szerelem” (magas intimitás és szenvedély, alacsony elköteleződés)
- „Baráti szerelem” (magas intimitás és elköteleződés, alacsony szenvedély)
- „Ostoba szerelem” (magas szenvedély és elköteleződés, alacsony intimitás)
- „Szeretet” (magas intimitás, alacsony szenvedély és elköteleződés)
- „Nemszerelem” (mikor egyik elem sincs jelen)
Sternberg úgy gondolja, hogy egy adott szerelemben a szerelem összetevői különböző szakaszokon mennek keresztül. Például egy hosszú távú kapcsolatnál a szenvedély foka – miután elérte csúcspontját – lefelé megy, de az intimitás foka felfelé halad. És a két fél nem mindig ugyanazt az elemet helyezi előtérbe: az egyik például főleg szenvedélyt keres, míg a másik intimitást.
A sikeres kapcsolat érdekében a partnerek össze kell, hogy hangolják különböző igényeiket.