A primitív népek szexualitása
Létrehozva: 4/30/2011 3 perc TudománySzexualitásAntropológiaOrgazmusVágykeltésÖsszes cikk
Sok etnográfus vizsgálta már a világ félreeső helyein élő primitív törzseket azzal a céllal, hogy megtudjuk, milyenek voltak őseink szexuális szokásai a kőkorszakban, s többnyire bizony kudarccal jártak. Néhány tanulságos esetet azonban sikerült rögzíteniük, többek között a nők megítélésével, és a helyi nőideállal kapcsolatban.
A dél-amerikai indiánok egyes törzsei például a nőket amolyan szeleburdi, komolytalan népségnek tartják, akik nem felelősek a tetteikért, így még a hűtlenség is elnézhető nekik. Egy dolgot nem tudnak csak megbocsátani nekik, ha valamelyik kilesi az évente megrendezett exkluzív férfiünnepséget. Ilyenkor a rajtacsípett leselkedő büntetése nem más, mint hogy a szertartáson részvevő valamennyi férfi magáévá teszi.
A legtöbb természeti nép nem tud mit kezdeni a menstruáció jelenségével, s arra a pár „nehéz” napra bezárják asszonyaikat a Tisztító Házba, ahonnan csak éjszaka jöhetnek ki mosakodni. Egyetlen dologban a világ bármely vidékén élő férfi hasonlít egymásra: mindenhol szeretik a szép nőket. De a szépség fogalma, vagyis hogy hol mi számít szépnek, az már igencsak eltérő képet mutat. Polinézia egyes részein azt a nőt tartják szépnek, aki a lehető legfehérebb és a legkövérebb. A helyi Cindy Crawford tehát naphosszat ücsörög az árnyas szobában, miközben nagy odaadással hizlalják őt a férfiak. Egyes közép-afrikai népeknél is – valószínűleg a gyakori éhezés miatt – a telt idomú nőkre buknak. Egy törzsfőnök is annál tekintélyesebb, minél több, és minél kövérebb felesége van. Ez egyfajta státuszszimbólum, mint nálunk a Mercedes, meg az úszómedence a kertben. De akadt még egyéb furcsaság is e témában. Szamoa szigetén például nem ismerik a féltékenységet, megdöbbennek, ha valakinél ilyesmit tapasztalnak. Néhány afrikai törzsnél is tapasztalhatunk hasonlót, csakhogy ott az asszony nem más, mint vagyontárgy, amit őrizni, vigyázni kell. Ezért aztán, ha egy férj elutazik, feleségét rábízza egy másik férfira, hogy az lássa el – minden téren. (Jobb kifizetni az őrzött parkolót, mintsem hogy ellopják a kocsit). Ezzel szemben a bantuk féltő gondoskodással vigyáznak lányaikra, s gondjuk van arra is, hogy az első éjszaka ne legyen kellemetlen, a lány szüzességét ugyanis mindig egy tapasztalt férfi veszi el az esküvő előtt.
Szinte az összes természeti népnél megtaláljuk az avatás rítusát. Ez a szokás tényleg az őskorból ered, oka pedig a mai eszünk számára elképzelhetetlen mértékű csecsemő- és gyermekhalandóság. Értelme tehát: aki megéri a kamaszkort, az már biztos, hogy életben marad, az már „minőséget képvisel”, tagja lehet a közösségnek, saját házat építhet. (Innen ered a „megházasodik” kifejezés is.) Az avatás mindig fájdalmas és leggyakrabban a fiúkat érinti. Legismertebb avatási szertartás a körülmetélés, melynek szokása egyes népeknél, vallási csoportoknál a mai napig fennmaradt. Afrikában sok olyan törzs van, ahol a lányok is részesülnek egy kellemesnek szintén nem mondható rítusban. A fekete kontinensen ugyanis elég gyakori volt, hogy a lányok kis szeméremajkait összevarrták, hogy biztosan megőrizzék a szüzességüket, s csak az esküvő előtt vették ki a varratokat. Még ennél is barbárabb az az egyes afrikai országokban még mindig élő szörnyűség, hogy a serdülőkor küszöbén – a körülmetélés szertartásához hasonlóan – a lányoknak kimetszik a csiklójukat, egy életre megfosztva őket a szerelem testi örömeitől.
A primitív népek produkáltak néhány, európai szemmel nézve igencsak furcsa szexuális szokást is. Egyes szigeteken, ha elérkezik az idő, a felserdült fiúk nagy bulit csapnak, majd végigrohannak a falun, s amelyik nő a kezük ügyébe kerül, azzal próbálnak közösülni. (Az óvatos férfiak ilyenkor bezárják könnyűvérű hitvesüket a házba). Hasonlít ehhez a polinéziai mundumugurok vitézi próbája, melynek neve moetotoló. Ez úgy történik, hogy az ifjú harcos éjjel bemászik egy hölgy szobájába, s száját befogva, alvás közben megerőszakolja. Persze, ha a család rajtakapja, irgalmatlanul összeverik. Ezért az előrelátó ifjak kókuszolajjal kenik be a testüket, hogy könnyebben ki tudjanak siklani üldözőik szorításából.
A legvisszataszítóbb szokás azon a polinéziai szigetcsoporton alakult ki (hogy miért és hogyan, az rejtély), ahol a serdületlen gyerekeket a felnőttek szabadon használhatják nemi vágyaik kiélésére. Ott a pedofília a hétköznapok természetes része lett, sőt a gyerekeket tulajdon szüleik is kihasználják szexuálisan. Hogy ez mióta tart így, azt nem tudni, de biztos, hogy már több (de)generáció így élt, hiszen mindenki számára ez a természetes életmód.
Szűcs Ákos
Forrás: www.kunsagi.com
A legtöbb természeti nép nem tud mit kezdeni a menstruáció jelenségével, s arra a pár „nehéz” napra bezárják asszonyaikat a Tisztító Házba, ahonnan csak éjszaka jöhetnek ki mosakodni. Egyetlen dologban a világ bármely vidékén élő férfi hasonlít egymásra: mindenhol szeretik a szép nőket. De a szépség fogalma, vagyis hogy hol mi számít szépnek, az már igencsak eltérő képet mutat. Polinézia egyes részein azt a nőt tartják szépnek, aki a lehető legfehérebb és a legkövérebb. A helyi Cindy Crawford tehát naphosszat ücsörög az árnyas szobában, miközben nagy odaadással hizlalják őt a férfiak. Egyes közép-afrikai népeknél is – valószínűleg a gyakori éhezés miatt – a telt idomú nőkre buknak. Egy törzsfőnök is annál tekintélyesebb, minél több, és minél kövérebb felesége van. Ez egyfajta státuszszimbólum, mint nálunk a Mercedes, meg az úszómedence a kertben. De akadt még egyéb furcsaság is e témában. Szamoa szigetén például nem ismerik a féltékenységet, megdöbbennek, ha valakinél ilyesmit tapasztalnak. Néhány afrikai törzsnél is tapasztalhatunk hasonlót, csakhogy ott az asszony nem más, mint vagyontárgy, amit őrizni, vigyázni kell. Ezért aztán, ha egy férj elutazik, feleségét rábízza egy másik férfira, hogy az lássa el – minden téren. (Jobb kifizetni az őrzött parkolót, mintsem hogy ellopják a kocsit). Ezzel szemben a bantuk féltő gondoskodással vigyáznak lányaikra, s gondjuk van arra is, hogy az első éjszaka ne legyen kellemetlen, a lány szüzességét ugyanis mindig egy tapasztalt férfi veszi el az esküvő előtt.
Szinte az összes természeti népnél megtaláljuk az avatás rítusát. Ez a szokás tényleg az őskorból ered, oka pedig a mai eszünk számára elképzelhetetlen mértékű csecsemő- és gyermekhalandóság. Értelme tehát: aki megéri a kamaszkort, az már biztos, hogy életben marad, az már „minőséget képvisel”, tagja lehet a közösségnek, saját házat építhet. (Innen ered a „megházasodik” kifejezés is.) Az avatás mindig fájdalmas és leggyakrabban a fiúkat érinti. Legismertebb avatási szertartás a körülmetélés, melynek szokása egyes népeknél, vallási csoportoknál a mai napig fennmaradt. Afrikában sok olyan törzs van, ahol a lányok is részesülnek egy kellemesnek szintén nem mondható rítusban. A fekete kontinensen ugyanis elég gyakori volt, hogy a lányok kis szeméremajkait összevarrták, hogy biztosan megőrizzék a szüzességüket, s csak az esküvő előtt vették ki a varratokat. Még ennél is barbárabb az az egyes afrikai országokban még mindig élő szörnyűség, hogy a serdülőkor küszöbén – a körülmetélés szertartásához hasonlóan – a lányoknak kimetszik a csiklójukat, egy életre megfosztva őket a szerelem testi örömeitől.
A primitív népek produkáltak néhány, európai szemmel nézve igencsak furcsa szexuális szokást is. Egyes szigeteken, ha elérkezik az idő, a felserdült fiúk nagy bulit csapnak, majd végigrohannak a falun, s amelyik nő a kezük ügyébe kerül, azzal próbálnak közösülni. (Az óvatos férfiak ilyenkor bezárják könnyűvérű hitvesüket a házba). Hasonlít ehhez a polinéziai mundumugurok vitézi próbája, melynek neve moetotoló. Ez úgy történik, hogy az ifjú harcos éjjel bemászik egy hölgy szobájába, s száját befogva, alvás közben megerőszakolja. Persze, ha a család rajtakapja, irgalmatlanul összeverik. Ezért az előrelátó ifjak kókuszolajjal kenik be a testüket, hogy könnyebben ki tudjanak siklani üldözőik szorításából.
A legvisszataszítóbb szokás azon a polinéziai szigetcsoporton alakult ki (hogy miért és hogyan, az rejtély), ahol a serdületlen gyerekeket a felnőttek szabadon használhatják nemi vágyaik kiélésére. Ott a pedofília a hétköznapok természetes része lett, sőt a gyerekeket tulajdon szüleik is kihasználják szexuálisan. Hogy ez mióta tart így, azt nem tudni, de biztos, hogy már több (de)generáció így élt, hiszen mindenki számára ez a természetes életmód.
Szűcs Ákos
Forrás: www.kunsagi.com
Sok etnográfus vizsgálta már a világ félreeső helyein élő primitív törzseket azzal a céllal, hogy megtudjuk, milyenek voltak őseink szexuális szokásai.