A méhapokalipszis

„A mézelő méhek kolóniáinak túlélési esélyei pillanatnyilag túl alacsonyak ahhoz, hogy bízhassunk az amerikai mezőgazdasági termények beporzási igényeinek kielégülésében” – írja a tanulmány.

A méhapokalipszis jelei közé tartozik, hogy a CCD az elmúlt hat évben körülbelül 10 millió méhkaptárt törölt el a föld színéről, ami kétmilliárd dolláros értéket jelent; továbbá, hogy a kolóniák halálozási aránya az utóbbi esztendőkben éves szinten elérte a 30%-ot. Míg az Egyesült Államokban 1947-ben 6 millió, 1990-ben pedig még 3 millió mézelőméh-kolónia élt, ezek száma mostanra 2,5 millióra apadt. A kutatók szerint ezzel a lefelé tartó spirállal „gyakorlatilag nem marad mozgástér a beporzást végző méhek számában”.

Félelmetesnek hangzik? Valóban az. Vegyük például a mandulát: a világ mandulatermésének több mint 80%-át Kalifornia adja. A csonthéjas gyümölcsöket azonban nem lehet méhek nélkül termeszteni, és csak az ennek a növénynek a piacra szánt, 4 milliárd dollár összértékű terményének beporzásához a megmaradt amerikai méhkolóniák 60%-ára van szükség.

Amennyiben a kolóniák pusztulása a jelenlegi mértékben folytatódik, hamarosan aligha marad elegendő méh a mandula beporzására, és akkor az avokádóról, a fekete áfonyáról, a körtéről és a szilváról még nem is beszéltünk. „Mindössze valamilyen szerencsétlen időjárási körülmény, vagy egy komolyabb mértékű téli méhpusztulás választ el minket egy pollinációs katasztrófától” – írja a tanulmányban Jeff Pettis, az USDA egyik tudósa.

Az utóbbi években a jelenség okait kutatva mindenekelőtt a mezőgazdasági
növényvédő szerekre terelődött a gyanú, és a figyelem középpontjába a vegyszerek
neonikotinoidoknak nevezett csoportja került. A múlt hónapban, válaszul a méhpusztulást övező, növekvő globális félelmekre, az Európai Bizottság két évre betiltotta a neonikotinoidok használatát, az aggasztó jelenség ugyanis több európai országban is felütötte a fejét.

A tudósok mindazonáltal egyre inkább úgy gondolják, hogy a tömeges kihalásért – a kórokozó parazitáktól az alultápláltságon keresztül a növényvédő szerekig – számos, együttesen ható tényező lehet a felelős. A beszámoló szerint például több tanulmány kimutatta, hogy a még nem végzetes mennyiségű neonikotinoidoknak kitett méhek is fogékonyabbak lehetnek a betegségre.

Emellett a mezőgazdaság fokozódó eliparosodásával és a farmokat egykor övező természetes élőhelyek megszüntetésével a méhek nem jutnak elég táplálékhoz ahhoz, hogy közreműködjenek az ember számára szükséges élelem megtermelésében. „Úgy tűnik, hogy az alul- vagy rosszul táplált méhek fogékonyabbak a kórokozókra, a parazitákra és a többi olyan stresszorra, amilyenek például a méreganyagok” – olvasható a tanulmányban.

Hogyan mentsük meg akkor a méheket? Az egyik lehetséges válasz: tenyésszünk jobbakat! A tanulmány javaslata szerint fokozni kellene az erőfeszítéseket az egyes méhek azon genetikai vonásainak meghatározására, amelyek a CCD feltételezett kiváltó okaival szemben ellenállóvá teszik őket. A beszámolóból az is kiderül, hogy a megfertőződött mézelő méhek egy csoportja akár „öngyilkos kockázatokat” is képes vállalni, hogy megakadályozza a kór továbbterjedését a kolóniában.

A jelentés továbbá orosz és más, „óvilágbeli” méhek behozatalát javasolja a méh-
tenyészállomány diverzifikálása és a CCD-rezisztancia kialakítása érdekében. A legrosszabbra felkészülve a tudósok már meg is kezdték a méhek hímivarsejtjeinek és csíraplazmájának készletezését.

Zamaróczy Ádám, forrás: huffingtonpost.com

2006 óta több tízmillió, az almától a cukkiniig száznál is több termény beporzásáért felelős mézelő méh pusztult el. A US Department of Agriculture (USDA) egyik új beszámolója szerint a tudósok még mindig az ún. kaptárelhagyás (CCD) okának pontos meghatározásával küszködnek, mialatt az óra tovább ketyeg.