A hosszú élet elixírje

A XVIII. századi recept egy régi kéziratban olvasható, amely a polcok mögött lapult egy 1715-ben alapított ascianói gyógyszertárban – olvasható a Discovery Channel honlapján.

"Őseimtől több kéziratot is örököltem, amelyek különféle emésztésjavító italok receptjét tartalmazzák. Az egyik különösen megragadta a képzeletemet, mivel tudományos alapon állították össze" – mondta a kéziratot meglelő patikárius, bizonyos Giovanni De Munari.

A recept alapján De Munari elkészítette italát, amelyet "igen ízletes, alacsony kalóriaértékű, s az emésztést elősegítő alkoholos szerként" reklámoz. Az elixír legfőbb összetevője a sangiovese szőlőfajta, amely a Chianti "lelkét" adja. A XIX. század közepéig kizárólag sangiovese fajtájú szőlőből készítették, ám az 1850-es évektől a Chiantiba legkevesebb 15 százaléknyi fehér szőlő (malvázia) is kerül. "Mi kizárólag sangiovese szőlőt használunk" – hangsúlyozta Giovanni De Munari.

Az elixír receptje, bár évszázadokkal ezelőtt állították össze, megfelel a legújabb tudományos eredményeknek, ugyanis a vörös szőlőfajtákban található vegyületet, resveratrolt tartalmaz, amely a szív- és érrendszeri megbetegedések és egyéb, a korral járó kórok megelőzésében játszik szerepet. "A kutatók jelenleg azt vizsgálják, hogy a resveratrol a hosszú élet molekulájaként funkcionál-e, amely a kalóriaszegény étrend jótékony hatásait imitálja. Őseim feltehetően nem ismerték a vegyületek elnevezéseit, ám tudták, hogy a vörösbor, s különösen a Chianti gyógyhatással rendelkezik" – magyarázta Giovanni De Munari.

Az oldat egyéb összetevői helybéli természetes termékek, amelyek közül mindegyik antiszeptikus és antibakteriális hatással bír.

"Ezek a reszveratrollal elegyítve biztosítják a meggyőző gyógyhatást" – hangsúlyozta a gyógyszerész, aki egy szeszlepárló céggel szerződött, hogy kereskedelmi mennyiségben állíthassa elő az elixírt.

forrás: MTI