Mindkét faj a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozik. A sátorvirágzatuk április-májusban nyílik. Az egybibés galagonya virágkocsányai szőrözöttek, a cseregalagonya virágkocsányai kopaszak. A sziromlevelek színe fehér. A piros áltermésben az egybibés galagonya esetében 1 mag, a cseregalagonya termésében 2 mag található.
Az egybibés és a cseregalagonya számos változata, keverékfaja fordul elő. A hazánkban vadon előforduló fekete galagonya (Crataegus nigra W. et K.) védett, nem gyűjtjük. Természetvédelmi értéke 100 000 Ft. Nem gyűjtjük a dísznövénycélra nemesített galagonyafajtákat sem.
A madarak szívesen fészkelnek a galagonyabokorban. A ragadozó gébics furcsa szokása, hogy az áldozait, melyek nagyobb testű rovarok, a bokor töviseire nyársalja fel.
A drog többek között flavonoidokat, triterpéneket, procianidineket tartalmaz.
Igen hosszú életű növény, a legidősebb számon tartott galagonyabokor Franciaországban él és 500 éves.
A néphiedelem szerint a galagonya távol tartja a villámlást, és az istálló ajtaja fölé függesztve talizmánként védi az állatokat a rontástól.
Az ókori Görögországban a nászágyat, a gyermek bölcsőjét díszítették vele, hogy távol tartsa a gonosz erőket. Írországban a tündérek fájának nevezik, virágos ágaival ünneplik a házasságkötést és a gyermekáldást.
Az antik világban már ismert volt gyógyító hatása is, akkor főképp köszvény ellen használták. A XVII. századtól kezdődően azonban már vérnyomás csökkentésre, szívpanaszokra javasolták az orvosok.
A virágos hajtásokat (Crataegi folium cum flore) az első bimbók nyílásakor, május-júniusban gyűjtjük. A pirosra színeződött termést (Crataegi fructus) az első fagyok előtt, októberben szedjük. Hatalmas tövisei miatt csak kesztyűben gyűjthetjük.
5 kg virágos hajtásvégből, 2-3 kg termésből kapunk 1 kg száraz drogot.
Rendkívül jó szíverősítő és szívnyugtató. Jótékony hatással van a fáradt, túlterhelt, stresszben élő szívre, rugalmasan tartja a szívizomsejteket, az érfalakat. Serkenti a szívizom vérellátását. Teája értágító és vérnyomáscsökkentő hatású, fogyasztása javallt koszorúér-betegségek esetén. Segít a vérkeringési problémák enyhítésében, visszaszorítja az érelmeszesedés kialakulását. Öregkori szívpanaszokra, illetve a szívizmok degenerációs megbetegedéseire ajánlott fogyasztása. Napi 2-3 csésze galagonyteát igyanak akut probléma esetén, megelőzésre heti egy alkalommal is elegendő. A megelőzés szempontjából fontos tartós, folyamatos fogyasztása. Huzamosabb ideig tartó alkalmazása során is teljesen veszélytelen, nem alakul ki hozzászokás, hatóanyaga nem toxikus, s nem halmozódik fel a szervezetben. Terhesség alatt is fogyasztható.
Mivel a központi idegrendszerre hat, szédülést, szorongást, szapora szívdobogást és rövidlégzést lehet vele kezelni. Az ideges görcsök ellen is jó hatású. Stresszoldó, nyugtató, altató hatása van. Csökkenti a vértolulás veszélyét. Fülzúgásra is használjuk. Változó korban csökkenti a hangulatváltozásokat, a hőhullámokat.
Gyógyteának a virágos hajtásvégből készítünk forrázatot, 15 percig áztatjuk, szűrjük. Szívpanaszok esetén naponta 2-3 csészéve is lehet inni belőle. Ha nyugtató célból fogyasztjuk, lefekvés előtt langyosan igyuk meg, Ha vízhajtásra használják, mert arra is jó, akkor napközben igyák meg. Terméséből készíthetünk finom likőrt vagy különleges „szívlekvárt”:
Szívlekvár hozzávalói: 1 kg galagonyabogyó, ízlés szerint cukor, víz
A megtisztított piros bogyókat főzés előtt nyomkodjuk szét, és annyi vizet öntsünk rá, hogy egyharmadáig ellepje, tegyük hozzá a cukrot, majd főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és lassú tűzön, állandóan kevergetve sűrítsük. Gőzöléssel tartósítsuk.
Szívbarát tinktúra hozzávalói: egy csészényi galagonya virágos ágvég, két csészényi cseresznyepálinka
Törjék össze a virágos ágvéget mozsárban. Öntsék a pálinkába, egy hónapig érleljék fénytől védett helyen. Szűrjék le, naponta kétszer egy mokkáskanálnyit igyanak belőle 20 napon át étkezések előtt. Megelőzhető vele a szívritmuszavar, a magas vérnyomás és az ideges szívdobogás. A szív karbantartására minden évben ismételjék meg ezt a kúrát.
Részlet Lopes-Szabó Zsuzsa: A bükki füvesember nyomában című könyvéből