A gyönyörhöz vezető út: klitorális és hüvelyi orgazmus

Milyen fajtái vannak a női orgazmusnak? Egyáltalán: hány fajtát különböztetünk meg?

A női orgazmusnak két jól ismert, alapvető fajtája van. Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert a mai napig fedeznek fel újabb pontokat a női testen, és vannak, akik ezeket új orgazmusfajtákkal párosítják. Én inkább maradnék a hagyományos, kettős felosztásnál.

Melyik ez a kettő?

Az első a klitorális orgazmus, ami a csikló izgatásával váltaható ki. Nem véletlen, hogy ezt említem elsőként, mert egyrészt a nők jelentős hányada sokkal könyebben képes ennek elérésére, másrészt általában az első orgazmusélményük is ebből a fajtából származik. Amennyiben van értelme egy ilyen összehasonlításnak, sokan úgy gondolják, hogy a női kielégülésnek ez a fajtája áll közelebb a férfi fitymájának izgatásával történő kielégítéséhez. Anatómiailag is fedezhető fel párhuzam a két testrész között. A női csikló körül is fitymaszerű bőrredők találhatók, melyek közül izgalom hatására előbújik. A legtöbb, a szexuális izgalom fokozásában szerepet játszó idegvégződés is itt található. Azok a nők, akiknek már részük volt klitorális és hüvelyi orgazmusban is, úgy értékelik, hogy a csikló ingerlésével kiváltott orgazmus hevesebb, hirtelenebb, ámde rövidebb. Azaz az élvezeti görbét hasonlóan rajzolnák meg, mint ahogy a férfi orgazmust is ábrázolni szoktuk: fokozatos emelkedés után egy hirtelen, élesen elváló, erőteljes csúcspont következik, azután „vége". A kutatások sokszor nagyon eltérő eredményeket mutatnak a témában, de azt mondanám, a nők nagy többsége – körülbelül 90 százalékuk – képes a klitorális orgazmus elérésére.

A másik típus a hüvelyi orgazmus, igaz?

Igen, ez a hüvely belső falának ingerlésével váltható ki. Azért nem úgy fogalmazok, hogy a G-pont ingerlésével, mert ez már a fent említett viták táptalaja. A G-pont egy olyan rész a hüvelyben, ahol egy helyen sok idegvégződés található, ezért az izgalom létrehozásában és erősítésében kitüntetett szerepe van. Azaz lehet, de nem minden nő esetében. Megjegyezném, a téma kutatása összetett és bonyolult, nyilvánvaló, hogy szexuális izgalmat és főként kielégülést laboratóriumi körülmények között előállítani bárki számára beláthatóan szinte képtelenség. Sok vizsgált nő esetében nem sikerült bizonyítani a G-pont létezését, ami persze korántsem azt jelenti, hogy valóban nem létezik. Szorítkozzunk tehát inkább arra, amit a nők saját élményeikről állítottak: a nők alig harmada gondolja úgy, hogy elsődlegesen hüvelyi orgazmusra képes, és körülbelül szintén egyharmaduk véli úgy, hogy az orgazmus mindkét fajtájára egyformán képes. Sokan arról számolnak be, hogy a belső, hüvelyi orgazmus összetettebb és intimebb élmény, és kiváltásában nagy szerepe van a lelki tényezőknek, a partnek kilétének, a verbális kommunikációnak. Az ezt a fajta orgazmust átélő nők úgy írják le az élményt, hogy mélyebb, szétterjedőbb, alaposabb, mint a klitorális orgazmus. Görbéje eltér a klitorális és férfi orgazmus görbéjétől, a felvezető szakasza hasonló, ám utána nem egy hirtelen csúcspont következik, hanem egy hosszabban tartó csúcs, amiben lehetnek kisebb fel-le ugrások, csúcspontocskák, azonban akár hosszú percekig, sőt, bátor állítások szerint akár órákig egyenletes, magas szinten tartható, nyújtható és ismételhető.

Hogy működik mindezzel szemben a férfiak orgazmusa?

Teljesen eltér a nőkétől, már eleve abban is, hogy a közvetlenül orgazmushoz vezető ingerlési lehetőségek köre némiképp szűkebb. Ez azt jelenti, hogy egy férfi alapvetően akkor tud kielégülni szexuálisan – ha ezalatt most szigorúan csak az ejakulációhoz kötődő orgazmust értjük –, amennyiben partnere a hímvesszőjét izgatja, illetve természetesen közösülés közben. A férfiak többsége könnyebben és gyorsabban jut el a csúcsra, mint a legtöbb nő, ez közhelyszámba megy, és igaz is: izgalmi görbéjük meredekebben ível felfelé, mint a nőké, majd egy rendkívül heves csúcspontot követően ugyanilyen gyorsan le is lohad. Ezután azonban már több időre van szükségük egy újabb orgazmushoz, mint a nőknek, akik egymás után többször is mindenféle probléma nélkül el tudnak élvezni. Ez ugyanakkor nyilván nem azt jelenti, hogy csupán egyetlen erogén zónával rendelkeznek, hiszen egyéb testtájékok ingerlése fokozhatja a hatást, a kielégülés gyorsaságát és az intenzitást. De mindenképpen a pénisz izgatása a domináns.

Maga az orgazmus mennyiben tér el a nőkétől a fizikai érzés szintjén?

Ez az, amit a tudomány jelenlegi állása szerint sosem fogunk tudni pontosan megmondani, de mint említettem, a férfiak orgazmusa alighanem a nők csikló-orgazmusához hasonlít leginkább. Rövid, robbanásszerű érzés, ami az ejakulációt megelőző néhány másodpercben a legintenzívebb – átlagosan az egész nem tart tovább 5-8 másodpercnél. Eközben megnövekszik a pulzusszám és nő az inzulin- és endorfinszint is az agyban, remegnek az izmok, megemelkedik a vérnyomás. Vagyis ezek a tünetek nem térnek el a nők fizikai reakcióitól.

Létezik-e többszörös orgazmus a férfiaknál a vágy csökkenése nélkül?

Létezik, de ez nem mindenkiben ott lévő ösztön, hanem tanult képesség, amit igen nagy odafigyeléssel és leginkább speciális gyakorlatokkal lehet elsajátítani. Ezek az úgynevezett Kegel-gyakorlatok a PC-izmokat erősítik, melyek a vizelet visszatartásáért is felelősek: ejakuláció közben is ezek az izmok húzódnak össze, vagyis segítségükkel az ondót is vissza lehet tartani – méghozzá egy enyhébb orgazmus megélése mellett. Ehhez azonban sok időre, gyakorlásra és türelemre van szükség.

Miként lehet megtanulni szinkronba hozni a férfi és a női orgazmust?

Mint ahogy arról már szó volt, alapvetően a női orgazmusok közül a klitorális orgazmus élvezeti görbéje hasonlít jobban a férfi orgazmuséra. Közösülés során azonban általában a hüvelyi orgazmus a cél, azaz két eltérő görbét kell szinkronba hoznia a feleknek, ha át akarják élni azt az élményt, hogy egyszerre érjenek a csúcsra. Szintén említettük már a Kegel-gyakorlatokat, amik segítségével a férfiak megtanulhatják késleltetni az ejakulációt. A nőknél, ha fogalmazhatok így, még egyszerűbb ez a gyakorlat. Különösebb rákészülés nélkül, spontán is használják a nők, így elérhetik, hogy egy előre "időzített" pillanatban érjenek el a hüvelyi orgazmusnál említett egyik kiugró élvezeti pontra. Sokan arról is beszámolnak, hogy maga a férfi orgazmusának érzete a női hüvelyben a nő számára is az orgazmus csúcspontjához vezethet.

Mennyire szükséges mindehhez az összeszokottság és az érzelmek segítsége?

Természetesen nagyon is szükséges és lényeges. Ez nem azt jelenti, hogy lehetetlen lenne egy pár számára az első alkalommal közösen érni a csúcsra, de sokkal könnyebb és gyakoribb ez az összeszokott párok esetében. Egy mélyebb párkapcsolatban az ember könnyebben feloldódik, jobban kommunikál és természetesen jobban érti, érzi a párja minden apró rezdülését. Nagyon fontosnak tartom a tényleges verbális kommunikációt a szexuális együttlétek alatt, illetve előtte és utána is. Úgy veszem észre, sok pár egyáltalán nem beszél egymás között a szexről, vagy ha beszél, akkor is csak röviden, kínosan érezve magukat. Ez persze természetes a kapcsolat elején, de ahogy egyre jobban megismerjük egymást, le kell tudnunk vetkőzni a gátlásainkat, mind testileg, mind lelkileg. Ha úgy vesszük észre, hogy ez hosszabb idő után sem sikerült, akkor érdemes külső segítséget kérnünk.

Mit értünk orgazmuszavar alatt?

Elsődlegesen az orgazmus hiányát, illetve azt, ha irreálisan hosszú időbe telik, mire valaki eléri a beteljesülést.

Összefüggésben áll-e ez az állapot a szexuális vágy hiányával vagy csökkenésével?

Egyáltalán nem, az egy másik kérdéskör. Az orgazmuszavar esetében pont az a lényeg, hogy az izgalmi görbe a megfelelő ívben emelkedik, az ember kívánja is az orgazmust, de az valami miatt mégsem jön össze, vagy csak nagyon sokára. Mondanom sem kell, hosszabb távon ez a probléma természetesen vezethet a szexuális vágy csökkenéséhez is, hiszen pszichés gátlásokat okoz. „Most sem fog sikerülni, most sem lesz jó, biztosan bennem van a hiba", gondolja közben az illető, és görcsössé, feszültté válik, nem tudja átengedni magát a szexuális érintkezés gyönyöreinek, majd ezután nem is vágyik már arra annyira, mint korábban. Vagyis a folyamat önmagát gerjeszti.

Nők vagy férfiak esetében gyakoribbak az ilyen típusú problémák?

Férfiaknál mondhatjuk, hogy nagyon ritka az orgazmuszavar, az ő esetükben inkább merevedési zavarok fordulnak elő gyakrabban. Az azonban más problémakör, ne keverjük ide. Nők esetében mindenképp sűrűbbek a hasonló problémák.

Fizikai vagy lelki okokra vezethetők vissza ezek a bajok?

Mindkettő előfordulhat. Tipikus fizikai ok lehet bizonyos érrendszeri betegségek vagy egyes idegrendszeri károsodások megléte, netán az alkoholizmus, a mértéktelen ivászat. Egyes gyógyszerek is okozhatnak nehézségeket szexuális téren. A lelki okok ugyanakkor lényegesen gyakoribbak.

Valamilyen trauma húzódik meg ilyenkor a háttérben, vagy a partnerrel való összhang hiánya?

Is-is. Nem tudok adekvát választ adni arra, mi az orgazmusképtelenség vagy az orgazmuszavar oka, mert ahány ember, annyi eset. Az ön által is említett szexuális traumák – például molesztálás, fájdalmas, negatív korábbi élmények – mindenképpen egy okcsoportot alkotnak. A partnerek közötti megfelelő kommunikáció, ahogy fogalmazott, összhang, sőt, továbbmegyek, szexuális összhang hiánya szintén ilyen. Az orgazmuskészség azonban – ha mondhatok ilyet – nem partnerfüggő, minden nőnek magának kell megtanulnia és megtapasztalnia, mi hogyan jó neki. Persze a partneren is sok minden múlik, de a kérdés alapvetően fejben dől el. Képesek vagyunk-e kikapcsolni a gátlásainkat? Képesek vagyunk-e megfelelő hangulatot teremteni az együttléthez, és a kellő mértékben ellazulni? Amennyiben nem, bizony ezt is gyakorolni kell, akár magunkban, akár partnerünkkel közösen.

Ha úgy vesszük észre, problémánk van az orgazmus elérésével, kihez fordulhatunk tanácsért, segítségért? Milyen szakorvost keressünk fel?

Azt javaslom, szexuálpszichológushoz forduljunk, mivel a legtöbb esetben nem tudhatjuk, hogy fizikai vagy lelki problémával állunk-e szemben, orgazmuszavarral küzdünk-e, hüvelyszárazsággal vagy merevedési zavarral, gátlásossággal vagy szorongással. Ezeket a tüneteket sokkal nehezebb elhatárolni, mint gondolnánk. Bizonyos esetekben még abban sem lehetünk biztosak, egyáltalán melyik fél szorul kezelésre, a kezelés jellegéről már nem is beszélve. A szexuálpszichológus segíteni fog nekünk felmérni a helyzetet, alternatívákat javasolhat a megoldásra, meg tudja mondani, hogy nőgyógyászati, urológiai, belgyógyászati kivizsgálásra szorulunk-e, vagy esetleg pszichológushoz kell fordulnunk. Sok párkapcsolati kérdésben is tanácsot adhat, az esetek nagy részében kezelni tudja a problémát. Amennyiben pedig az nem az ő szakterületéhez tartozik, pontos útbaigazítást fog adni, hogy kihez forduljunk.

Forrás: https://www.mypin.hu