A fülzúgás okai és kezelése

Egy kis anatómia

Az emberi fül három részre osztható: külső fül, középfül, belső fül.

A fülkagylóból és hallójáratból álló külső fül és a középfül között a dobhártya található. Ez hártya légmenetesen zárja le a középfül levegővel telt üregét, a dobüreget, ezáltal védve azt a fertőzésektől. A dobüreg a külső levegővel a fülkürtön keresztül érintkezik: ez egy, az orrgarat-üregbe nyíló, két oldalról összelapított zárt cső, ami csupán nyeléskor nyílik ki. Kiegyenlíti a dobüregben uralkodó és a légköri nyomás közötti különbséget (azaz biztosítja, hogy a dobhártya két oldalán lévő nyomás egyenlő legyen). Gyors emelkedéskor, süllyedéskor (liftben, repülőgépen) a fülünk bedugul, ilyenkor gyakoribb nyeléssel biztosítható a nyomáskiegyenlítődés. A dobhártya a levegő rezgéseit (a hanghullámokat) csaknem veszteség nélkül átveszi, mechanikai rezgéssé alakítja, és a rezgést a dobüregben elhelyezkedő apró hallócsontocskáknak, a kalapács- üllő- és kengyelcsontnak adja át (ebben a sorrendben).



A középfül dobüregből, a hallócsontocskákból és az ezeket mozgató és egyensúlyban tartó izmokból áll. A hallócsontok működésük során a rezgéseket a dobhártyáról a belső fül hártyás ablakára (ovális ablak) vezetik. A középfül egyes izmai képesek a dobhártyát jobban megfeszíteni és a kengyel talpát az ovális alaktól elhúzni. Ha ugyanis a fület hirtelen nagy hangnyomás éri (pl. mennydörgés, robbanás), ez az egyetlen védekezési lehetőség a belső fül érzékeny részeinek a roncsolódástól való megmentésére. Kisebb hanghatásokra a kengyel dugattyúszerűen mozog, bizonyos hangnyomásértékek fölött azonban ajtószerű mozgást végez. Ez a mozgás továbbítja a hangot a belső fülbe.

A belső fül sokkal bonyolultabb szerkezet, ami nemcsak a hallásérzékelés, hanem az egyensúlyérzékelés szervét is tartalmazza. Ez utóbbi a koponya sziklacsontjába ágyazott, három térirányban elhelyezkedő, három félkörös ívjárat (labirintus). A hallószerv (cochlea) egy csigaszerűen megcsavarodott folyosó, mely a hallóideggel áll kapcsolatban, és kis szőrsejtjeinek mozgása révén alakítja át a mozgást elektromos jellé, majd így adja át az információt a hallóidegrostnak. A hallóideg közvetíti az információt a hallásért, valamint a külvilágból származó inormációk feldolgozásáért felelős agyi központokba. A két szervet (halló és egyensúlyozó) nagyobb előtér (a tornác vagy vestibulum) köti össze, és az egész barlangrendszer egyetlen, közös folyadékkal telt egységet alkot a sziklacsontban. A labirintuson belül egy önmagában összefüggő, hártyás borítású belső labirintus helyezkedik el, amely másfajta, zselatinszerű, sűrű folyadékkal van töltve, és a benne úszó apró kristályok elmozdulása szolgáltat információt az agynak a test helyzetéről.

Mi állhat a fülzúgás hátterében?

A fülzúgás okainak lehetséges magyarázatára számos elmélet létezik. Egyes kutatások szerint a fülzúgás kiváltója a csigában (cochlea) lévő szőrsejtek fokozott működése, hiperaktivitása. Egy másik, az előzőnél jóval valószínűbb ok a nagyon erős zaj vagy mechanikai inger (robbanás) hatására a szőrsejtekben kialakult ingerület miatt létrejövő fülzúgás. Ekkor az idegpályák aktivitása hosszabb ideig tart, öngerjesztővé válik, és az aktivitás akkor is megmarad, amikor a kiváltó ok (külső zajforrás) megszűnik, a fülzúgás így állandósul. De a hallóideg vagy az agyi központoknál lévő idegi kapcsolatok (szinapszisok) károsodása is állhat a háttérben.

A fülzúgás lehet objektív és szubjektív.

Objektív ritkábban fordul elő. Ebben az esetben a vizsgálatot végző orvos eszközök által, például sztetoszkóppal ki tudja mutatni a hanghatás okát. Ilyenkor a fej és a nyak ereinek rendellenessége (érelmeszesedés, érszűkület), vagy a középfül és a szájüreg garat felé eső izmainak fokozott aktivitása váltja ki a fülzúgást.

A szubjektív fülzúgás csak a páciens számára érzékelhető, eszközzel nem mérhető. Ez a gyakoribb típus, amelynek kiváltó oka sokfélék lehet: fülkürthurut, középfülgyulladás, a már említett belsőfül-károsodás, felgyülemlett fülzsír (ez halláscsökkenést is okoz), daganatos megbetegedések, Méniére-betegség. Többnyire azonban a hátterében nem hallórendszeri megbetegedés, hanem más probléma áll: vérszegénység, fejet ért ütés, agyrázkódás, idegrendszeri eredetű megbetegedések, szív- és érrendszeri megbetegedések, anyagcserét érintő betegségek (pl. cukorbetegség), fertőző betegségek szövődményei, gyógyszermellékhatások, élvezeti cikkek fogyasztása (alkohol, dohányzás, kávé stb.), a nyak- és válltájék mozgásszervi elváltozásai, fogászati megbetegedések, feszült idegállapot, migrén.

Lehetséges kezelési módok: gyógyszeres kezelés, digitális, fülbe helyezhető készülékek, melyek a fülzúgást az általuk kibocsátott hang segítségével elfedik, TRT- (Tinnitus Retraining Therapy) módszer, amelyben a digitális eszköz hatását kiegészítő tréningekkel, meditációval, hipnózissal kombinálják. Gyógynövénykészítmények vagy akupunktúra is hatásos lehet bizonyos esetekben.

forrás: beteg.net