A „bűvös szám”: a bevitt és az elégetett kalória különbsége

A XXI. század elejére eljutottunk oda, hogy a túl sok, de rossz minőségű ennivaló több problémát okoz az emberiségnek, mint az éhínség. Az elhízás ma már népbetegség, egyben számos kórkép előzménye, illetve rizikófaktora. A probléma olyan mérvű, hogy pl. az Egyesült Államokban napjainkra már a gyermekek is érintettek: minden ötödik gyermek túlsúlyos.

Amíg sokat eszünk és keveset mozgunk, addig hízni fogunk. Hiszen a kövérség egyenlő a megevett kalória értékéből kivont elégetett kalória értékével.


A kövérség pedig bizonyítottan az alábbi betegségek kialakulásához vezethet:

− szív- és érrendszeri betegségek (infarktus, sztrók, magas vérnyomás, érelmeszesedés);
− metabolikus betegség;
− 2-es diabetes (öregkori cukorbetegség, melynek következménye lehet a magas vérnyomás, a veseelégtelenség, a látás romlása, erekciós zavarok stb.);
− rák (különösen a mellrák, a méh daganata, a végbélrák);
− reuma.

A szakirodalom szerint a 25-nél magasabb testtömegindex már túlsúlyt jelez. Néhány újabb vizsgálat pedig tovább finomítja ezt a képet. Kiderült ugyanis, hogy nem mindegy, melyik testtájunkon vannak zsírpárnák: a hasi elhízás, a „mentőöv” jóval komolyabban veendő rizikófaktor a más típusú elhízásnál. Ennek az az oka, hogy a hasüregben lerakódott zsír úgy funkcionál, mint egy téves „immunszerv”: olyan citokineket (jelzőmolekulákat) gyárt és juttat a véráramba, amelyek gyulladásos folyamatokat indítanak be. A szakemberek ezzel magyarázzák, hogy a hasi elhízás jelentősen növeli az esélyét a metabolikus betegség, az arterioszklerózis, egyes szívbetegségek, sőt a rák kialakulásának is.

A hasi elhízás súlyosságának egy egyszerű mérője a derék és a csípő átmérőjének hányadosa. Nőknél a 0,85-nél, férfiaknál a 0,95-nél nagyobb szám már komoly rizikófaktort jelent.

Forrás: https://www.argina.hu