James Miller-Jones, a Curtin Egyetem munkatársa és kollégái új tanulmányukban azt írják, az elsőként felfedezett fekete lyuk a véltnél jóval nagyobb tömegű. A Cygnus X-1-et 1964-ben észlelték, és az objektum esetében vált először széles körben elfogadottá, hogy a röntgenforrás egy fekete lyuk. A Cygnus X-1-hez köthető Stephen Hawking és Kip Thorne fizikusuk híres fogadása is: 1974-ben Hawking azt mondta, a rendszerben nem található fekete lyuk – 1990-ben végül Thorne nyerte meg a fogadást.
A csapat most az amerikai Very Long Baseline Array segítségével figyelte meg a Cygnus X-1-et, az USA-ban kiépített, kontinens-méretű teleszkóphálózat tíz antennából áll. A kutatók hat napon át elemezték a fekete lyuk mozgását, emellett ugyanezen hálózat egy korábbi, 2011-es vizsgálat adatait is felhasználták. Az eredmények alapján az objektum a vártnál messzebb fekszik, tömege pedig nagyobb, mint eddig hitték.
Az ilyen nagy tömegű fekete lyuk esetében a kialakulás is fejtörést okoz a kutatóknak. A mostani tömege alapján a fekete lyuk eredetileg egy nagyjából 60 naptömegű csillag kellett legyen, amely több tízezer éve omlott össze és szabadult meg rendkívül sok anyagától. Az objektum közvetlen közelében egy még aktív szuperóriás csillag kering, a két égitest távolsága csupán ötöde a Nap-Föld távolságnak. A fekete lyuk folyamatosan szívja el a szuperóriás anyagát is. Miller-Jonesék úgy gondolják, hogy a fekete lyuk kb. 21 naptömegű, ez másfélszerese a korábban becsült értéknek.
Csuesan Csa, a Kínai Tudományos Akadémia doktorandusza és a csapat tagja szerint az objektum elképesztő gyorsasággal, közel fénysebességgel forog a saját tengelye körül. Korábban hasonló forgási sebességet nem dokumentáltak fekete lyukaknál.
A kutatók bíznak benne, hogy az újabb generációs távcsövek segítségével még többet kideríthetnek a fekete lyukakról, és így jobban megérthetik az univerzum működését.
Forrás: ng.hu