A vágány mellett, kérjük vigyázzanak!

Kisfiam! Eddig csak a lagziban találkoztál a vonatozással, amikor Gertrúd néniék Imi bácsival ganaj részegen felrángattak minket már délután ötkor a székekről, és ordították, hogy a vonat nem vár. Szeptembertől azonban Budapestre jársz iskolába vonattal, pár hasznos tanácsot most átad neked apa.

Na szóval, a vonat. Ha időben ott vagy, mindig késik. Csak akkor jön pontosan, ha te késel. Mikor felszaladsz a peronra, láthatod az elsuhanó kocsik ablakában a döbbenettől üveges szemű utasokat, ahogy értetlenül próbálják feldolgozni, hogy pontosan menetrend szerint haladnak.

A jegyautomata vagy nem működik, vagy elnyeli a pénzed. Ha nem működik, menj a jegypénztárhoz, és olvasd el a kartonpapírra golyóstollal kiírt „rögtön jövök” feliratot.

Ha biciklivel szeretnél felférni a vonatra, a végállomáson próbálkozz, de legjobb, ha már a vagongyárban elhelyezkedsz, amikor a kocsi készül.

Öltözz mindig rétegesen, mert nyáron maximumon pörög a fűtés, télen pedig mindig van valaki, aki legkeményebb hóesésben is lenyitja az ablakot, mert ő fullad a melegben. Természetesen a kabátot, sapkát nem veszi le.

Vécére nem mész. Otthon, utazás előtt elintézed a dolgod. Ha mindenképpen meg akarnál fertőződni, csókolj meg egy tüszős mandulagyulladásos lányt, az legalább kellemes. Amennyiben mégis ki kell menned, ne érj semmihez. Azt a ruhádat, ami érintkezett a vécével, otthon a kertben elégetjük. Ha le kell ülnöd, rakj fészket papírból. Persze ehhez az kell, hogy legyen nálad vécépapír. Klotild nénikéd egyszer látott olyan vonatot, ahol volt papír, de ő arra is esküdözik, hogy Mick Jagger megkérte a kezét, amikor fiatalok voltak.

Az utastársakkal nem árt vigyázni. A legtöbb sérülést a nyugdíjas nénik okozhatják. Látszólag ártalmatlan, kedves nagyanyók, de a vonatajtó nyitásakor rövidtávfutóvá változnak. Megcélozzák a szabad ülőhelyet, és Usain Boltot megszégyenítő szintidővel sprintelnek oda. Csak úgy lebeg mögöttük a bot és a banyatank. Aki az útjukba áll, azt eltiporják, mint a megvadult ménes. Ülő állapotban már teljesen veszélytelenek. Maximum nyolcszor kérnek meg, hogy tedd fel vagy vedd le a csomagjukat a csomagtartóra, mert kivennének belőle valamit.

A zabagépek a fizikailag veszélytelenek közé tartoznak. Ők azok, akik a vonat indulása után egy nanoszekundummal már bontják az alufóliát, és harapják a fasírtos zsemlét. Ha valaha elgondolkodtál, miért büdösek a vonatok, most megtudtad. A langyos fokhagymás büffenetet délután a szisszenő sörösdobozok szaga váltja, amikor ugyanezek az útitársak hazafelé veszik az irányt munka után.

Akiktől mindenképpen óvakodj, azok a nagydumások. Nem könnyű elsőre kiszúrni őket. Bármilyen korúak lehetnek. Előfordul, hogy például keresztrejtvényfejtéssel álcázzák magukat. Gyanútlanul odaülsz melléjük, kisvártatva megkérdezik, hogy svéd atomfizikus, 8 betű, a második „c”, és mire észbekapnál, már az egész családjuk nevét tudod. Még félúton sem leszel a sulihoz, de már elmesélik neked a gyomortükrözést, hogy a Botond olyan szerencsétlen flótás, odaadta a burkolóknak előre az összes pénzt, nem csoda, hogy eltűntek, mint az aranyóra. A végállomás előtt már zúg a fejed, amikor megkérnek, hogy segíts beállítani a mobiljukat, mert ez a Bilgéc direkt összezavarta a fészbukot, pedig tegnap még kutya baja nem volt.

A tökéletes útitársak a tinédzserek, amikor nem csordában vihognak és a tegnapi lövöldözős játékról beszélnek, hanem ülnek, nyomkodják a mobiljukat fülhallgatóval. Csak akkor szakadnak ki a katatón állapotból, amikor jön a kalauz és közli velük, hogy lejárt a bérletük.

Egyébként nem nagy dolog a vonatozás, kár lenne félned. Inspiráló. Nagyon sok gazdag ember a reggeli vonatozás hatására döntötte el, hogy milliomos lesz, és sosem kell többet tömegközlekedéssel utaznia.