A tuberkulózis az újkőkor óta kíséri az emberiséget

Peder Winstrup Lund városának püspöke volt a 17. században, maradványai természetes módon mumifikálódtak a Lundi Katedrális kriptájában. A Max Planck Emberi Történettudományi Intézet, a Lundi Egyetem, és a Svéd Nemzeti Múzeum közös munkája révén derült fény az egykori püspök tuberkulózisára, és sikerült a maradványaiból genetikai elemzésre alkalmas baktériumtöredékeket is kivonni. Ez lett az eddigi legjobb minőségű ősi Mycobacterium tuberculosis genom, amit sikerült a világon feltárni.

A felfedezéshez a Svéd Nemzeti Múzeum antropológusa, Caroline Arcini munkája vezetett el: a kutatónő és munkatársai kis meszesedett területre bukkantak a püspök kiváló állapotban fennmaradt tüdőszövetén, amelyből tudták, hogy részletesebb elemzést érdemel. „Arra gyanakodtunk, hogy valamiféle tüdőbetegség nyomaira bukkantunk rá, és a tbc volt az első jelölt a listánkon. A legjobb út a DNS-elemzés volt ahhoz, hogy kiderítsük” – mondta Arcini.

A becslések szerint a világ népességének kb. negyede találkozhat a tuberkulózis baktériumával élete során. Winstrup püspök egyike lehetett annak a rengeteg embernek, aki a középkor utáni Európában dúló „fehér pestis”, vagyis a tbc-járvány áldozatává vált. Jelenleg ez a betegség a legelterjedtebbek egyike a világon, és a baktériumfertőzések közt ez felel a legtöbb halálozásért. A fertőzés globális elterjedtsége miatt az a nézet, hogy a betegség több tízezer éve kíséri az embert, és már akkor magunkkal hoztuk, amikor elhagytuk Afrikát. Azonban néhány genetikai elemzés a közelmúltban ezzel ellentétes eredményekre jutott arról, hogy mióta áll fenn a kórokozó és a gazdaszervezet (vagyis az ember) közti kapcsolat. Egy kutatócsoport 2014-ben amerikai őslakosok régi DNS-einek elemzésével arra jutott, hogy csak mintegy 6000 éve sújtja az emberiséget ez a kór. Ám az eredményüket szkeptikusan fogadták, mivel egyedül amerikai régi DNS-vizsgálatokon alapult, így nem képviselheti a ma élő emberekben elterjedt kórokozó múltját.

„A püspök tüdőbetegsége új lehetőséget biztosított számunkra ahhoz, hogy az európai múltból is vizsgálhassunk DNS-mintát, s újra elemezzük a betegség eredetét” – mondta Dr. Kirsten Bos, a kutatás egyik vezetője, a Max Planck Emberi Történettudományi Intézet ősi kórokozók vizsgálatával foglalkozó csoportjának vezetője. „Ha sikerülne a püspök baktériumának genomját rekonstruálni, az biztos és független eredményt adna a tbc korát illetően.”

A püspök tüdejének meszes csomóiból sikerült kivonni a baktérium DNS-ét, és Susanna Sabin (szintén a Max Planck Emberi Történettudományi Intézet kutatója) közölte csapata elemzését. „A genom rendkívüli minőségű, elképesztően ritka, hogy ilyen kiváló állapotban maradjon fenn a régi DNS!” 

A püspök halálát napra pontosan ismerjük, így ehhez lehetett kalibrálni a baktérium genetikai változásait, amelyet más tuberkulózis-elemzésekből nyert adatokkal összevetve állapított meg a kutatócsoport. A többféle molekuláris óra módszerével elvégzett vizsgálatok mind arra mutattak, hogy a tbc viszonylag fiatal betegségünk. Ezzel független, más földrajzi területről eredő bizonyíték született, amely azonban a 2014-es kutatás eredményével egybecsengő adattal szolgált: a tuberkulózis a neolitikum idején vált emberi kórokozóvá. Ez az időszak az állattenyésztés és a letelepült életmód kezdeteit is jelenti.

„Az újkőkori átalakulásnak számos emberi kórokozó felbukkanásában igen fontos szerepe volt” – tette hozzá Denise Kühnert, aki a Max Planck Emberi Történettudományi Intézetben egy kórokozók terjedését vizsgáló csoport vezetője, és a mostani vizsgálat egyik résztvevője.

„A tbc esetében a mostaninál biztosabb adatokat csak még régebbi DNS-minták adhatnának, azonban annak kicsi az esélye, hogy a Winstrup püspökéhez fogható minőségű genetikai nyomokra bukkanhatnánk.” – tette hozzá Bos.

„Azért persze reménykedünk abban, hogy talán hozzájutunk a betegség felbukkanása idejéből való genomhoz, esetleg a baktérium közvetlen ősének genomjához valamikor a jövőben” – egészítette ki Sabin.

Forrás: ng.hu