A tojás és a hús hatása a szívműködésre

Mivel csökkent vesefunkció esetén felgyülemlenek a bélmikrobiom által termelt toxikus metabolitok, az idősek és a vesebe­tegek fokozottan ki vannak téve a tojás- és húsfogyasztás ártalmainak. A túlnyomóan növényi alapú táplálkozás az élelmiszer-termelést és a kar­diovaszkuláris egészséget is fenntarthatóbbá teszi.

Számos kutatás nem talált bizonyítékot a tojás- és a vöröshús-fogyasztás káros hatásaira. Ezek a negatív eredmények rész­ben a résztvevők fiatal korával, a figyelem­be nem vett zavaró tényezőkkel és/vagy fordított kauzalitással magyarázhatók, és általában nem étkezés utáni méréseken alapulnak.

Ráadásul az atherosclerosis és a kardio­vaszkuláris események kockázatának nem a szérum (éhomi vagy étkezés utáni) koleszterin- és lipidprofilja az egyetlen meghatározója. Spence és Solo évről évre mérték több mint 4000 beteg a. carotis plakkterhelését és az LDL-koleszterint (LDL-K). Sem a kiindulási LDL-K, sem annak változása nem jelezte előre a plakkok progresszióját, stabilitását vagy regresszióját, az életkor és a szé­rum kreatininszintje viszont prediktívnek bizonyult. A károsodott veseműködés – a bélmikrobiom toxikus metabolitjainak korlátozott kiválasztódása – az atherosclerosis fontos tényezője.

A szakmai irányelvekben is nyomon kö­vethető a tendencia: a koleszterinbevitel korlátjával kapcsolatos bizonytalanság ellenére szigorítják a húsra és tojásra vo­natkozó ajánlásokat. Az USA 2015 és 2020 között hatályos táplálkozási irányelve már nem tartalmazta a koleszterinbevitel ko­rábban elfogadott felső korlátját, bár to­vábbra is célként tűzte ki az adott étrenden belüli lehető legkisebb koleszterinbevitelt. Az EAT-Lancet Bizottság 2019-es ajánlása azonban szigorúan, napi 7, illetve 3 gramm­nál húzta meg a vörös hús, illetve a tojás fogyasztásának felső határát – azonban egy átlagos észak-amerikai felnőtt hétszer ennyi vörös húst és közel háromszor ennyi tojást eszik.