Természetes hatóanyagok a gyermekorvoslásban

Ennek több oka van. Sokan azért helyezik előtérbe az alternatív gyógymódokat, mert értékrendjükkel, egészségről, életről való gondolkodásukkal inkább megegyezőnek találják. Mások a korszerű orvoslás gyógyszereinek mellékhatásaitól félnek. Vannak, akik a több személyes törődés lehetőségét látják benne. Leggyakrabban a krónikus betegségekben (így például asztmában, autizmusban, rákban, gyulladásos bélbetegségekben vagy ízületi gyulladásban) szenvedő gyermekek szülei fordulnak alternatív gyógymódokhoz. Az Egyesült Államokban a tudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan betegségekben szenvedő gyerekek mintegy fele jár alternatív gyógyászati szolgáltatókhoz. Magyarországon talán a legelterjedtebb ezek közül a homeopátia és a természetgyógyászat.

Minden gyógymód esetén két fontos szempontot kell szem előtt tartani: a hatásosságot, illetve a biztonságosságot.

A „szóbeszéd” nem tekinthető a hatásosság tudományos alátámasztásának. Valójában nagyon kevés kontrollált vizsgálatot végeztek az alternatív gyógymódok bármelyikének hatásosságát illetően, azokat is inkább felnőtt populációban. A gyermek pedig nem kis felnőtt: enzimrendszerei, egyes életműködései éretlenebbek, nem lehet a felnőtteken tapasztaltakat rá is vonatkoztatni.

Sok szülő azért tartja kedvezőbbnek, biztonságosabbnak a természetgyógyászok által ajánlott szereket mert azok „természetesek”, illetve nem tartalmaznak a gyógyszeriparban használt mesterséges anyagokat, melyek szerintük veszélyt jelenthetnek. Ez a kérdés azonban nem ilyen egyszerű.

Egyrészt helytelen szemlélet, hogy a természetes egyben biztonságos is. Egyes gyógynövények nagy hatású anyagokat tartalmaznak, így például magas vérnyomást, májkárosodást, súlyos allergiás reakciót okozhatnak. Másrészt a korszerű gyógyszerek mintegy negyede is tartalmaz növényi eredetű hatóanyagot.

Sokan nem tudják, hogy a természetgyógyászati szerek a gyógyszerekhez hasonlóan túladagolhatók. Szintén nem elhanyagolható tény, hogy a természetgyógyászati szereket nem ellenőrzött, standardizált módon állítják elő, így hatóanyagtartalmuk más és más lehet. Ráadásul az alternatív gyógyítással foglalkozók képzése sem egységes, nem kell központosított előírásoknak megfelelnie, így aztán nem is ellenőrizhető.

Az alternatív gyógymódokkal élők kétharmada nem is szól orvosának, hogy másféle terápiát is kap. Mindenképpen kívánatos, hogy ezt megbeszéljék orvosukkal, hiszen a kétféle kezelés hatással lehet egymásra. Nem szabad, hogy az alternatív késleltesse vagy helyettesítse a szokásos gyógymódokat.Ugyanakkor nem helyes, ha a „természetes” gyógyhatású készítmények adagját önkényesen emelni, hiszen azoknak is lehetnek mellékhatásai. Az alternatív módszereket helyesebb a korszerű gyógyászat kiegészítőinek tekinteni. Ezek összehangolásával lehet mindkét megközelítés előnyeit a beteg gyermek javára fordítani.

Szerző: Dr. Orbók Anna – Heim Pál Gyermekkórház