A szülés utáni testnek nem a vágykeltés a feladata
Létrehozva: 1/24/2020 5 perc NőkCsaládSzülésLélekFérfiakszexSzexualitásÖsszes cikk
Azt talán nem is kell mondani, hogy a várandósság és a szülés mekkora változást okoz egy nő fizikai és lelki állapotában. Nyilván a legszembetűnőbb a has megnövekedése, mely evolúciós értelemben a magzat kihordását szolgálja, továbbá a testnek olyan tartalékokra van szüksége, amelyekkel el tudja juttatni az önálló életre képtelen újszülöttet a szilárd táplálék fogyasztására alkalmas életszakaszba. A női test tehát a terhesség időszaka alatt arra is tartalékot képez, hogy a későbbiekben táplálja a gyermekét. Arról megoszlanak a vélemények, hogy a várandósság alatt mi az az egészséges súlytartomány, melyben mozognia érdemes a kismamáknak – ebben természetesen alapvető fontosságú az anya terhesség előtti súlya.
Dr. Andrek Andrea pszichológus, a Pre- és Perinatális Pszichológiai és Orvostudományi Társaság alelnöke arra az érdekességre hívja fel a figyelmet, hogy a terhesség ideje alatt az apák súlya is megnövekedhet. Azok az apák, akik érzelmileg bevonódnak a párjuk várandósságába, majd aktívan részt vesznek az utódgondozás folyamatában, maguk is figyelemre méltó változásokon mennek keresztül.
Kanadai kutatók anyák és apák hormonkoncentrációját mérték és hasonlították össze a szülés előtti és utáni időszakban, és azt találták, hogy a hormonális változásaik hasonlóak: megemelkedett a szülői válaszkészséget és a gondozói magatartást támogató prolactin- és cortisolszint a szülés előtti és utáni időszakban, a szülést követően pedig nagy mértékben csökkent a tesztoszteronszint, ez pedig elsősorban a férfi versengő viselkedését és az ehhez tartozó szexuális érdeklődést tompítja. Ez a jelenség is azt igazolja, hogy a gyermeket váró, egymásra hangolódott párok változása nagy fokú szinkronicitást mutat, egyúttal szép példája annak, hogy hormonális támogatást is kapnak, így a gyermekágy idején figyelmük elsősorban az újszülöttre, és kevésbé egymásra mint szexuális partnerre irányuljon. A férfiak esetében tehát a várandós partnerrel való tartós kontaktus fontos, hogy kiváltódjon az apai válaszkészség.
A várandósság alatti testsúlyemelkedés férfiaknál az úgynevezett couvade tünetegyütteshez tartozik, amely a férfiak egy részénél figyelhető meg (gyakran egyéb várandóssági tünethez, mint például derékfájáshoz, gyakori vizelési kényszerhez) kapcsolódóan, ami ugyancsak abban az esetben gyakoribb, ha intenzív pszichoszomatikus egymásra hangolódás történik a gyermeket váró pár esetében.
Nem meglepő talán az sem, hogy a várandósság a szexualitást is erősen befolyásolja. Sokan azt gondolják, hogy a terhesség és a szülés egyértelműen libidócsökkenéssel és a nemi élet ritkulásával jár, ennél azonban jóval összetettebb folyamatról van szó.
Vannak olyan párok, melynek tagjai kifejezetten ennek ellenkezőjéről számolnak be, például a várandósság idején, mert felszabadulnak például a fogamzás veszélye alól. Általában csökkenő aszexuális vágy jellemzi az első trimesztert, a második trimeszterben gyakori a felszabadulás és a szexuális együttlétek gyakoribbá válása, míg a harmadik harmadban a szexuális aktivitás csökken a szülés felé haladva, egyre inkább az intimitás egyéb formáit dolgozzák ki maguknak a párok. A gyerekágy idején valóban visszafogottság jellemző, hiszen a női testet nagyon igénybe veszi a szüléssel és a szoptatással együtt járó feladatkör. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a gyermekágyas anya ne vágyna testi kontaktusra! Éppen ellenkezőleg. Ölelésre, simogatásra, intim támogatásra, közelségre nagyobb a vágy, mint valaha. Szexuális aktus is előfordulhat akár az első hat héten belül is, ám a többségnél nem ez a jellemző– mondja a pszichológus.
A nő a szülés után nem szexuális objektumként van jelen
Vizsgálatokból az is kiderült, hogy az apák éjszakai közelsége gyermekükhöz ugyancsak alacsonyan tartja a tesztoszteron-szintet. Összehasonlítva a gyermekhez képest külön szobában alvó, illetve a gyermekkel egy ágyban alvó apák reggeli tesztoszteron-szintjét, azt találták, hogy a babával együtt alvó apák értéke szignifikánsan alacsonyabb. Amíg tehát az anya testi-lelki értelemben is regenerálódik, újrarendeződik a szülést követően, az apák is kapnak természetes „segítséget” régi és új szerepeik összerendezéséhez.
Gyakran találkozom azzal a praxisomban, hogy azok a párok, akik összehangoltságban vannak ebben az időszakban, türelmesebben és egymásra hangoltabban tudják ezt az időszakot átvészelni, illetve ha az intenzívebb szexuális vágy a férfiakban jelenik meg előbb, akkor megértőbben fordulnak a nők felé. Azok az anyák, akik szoptatnak, nagyon kitettek olyan szempontból, hogy a testi intimitás iránti igényük és a rendelkezésre állásuk a babájuk felé, az gyakorlatilag napi 24 óra. Ez, bár nem feltétlenül mindenkinél, de valóban csökkentheti a szexuális igényüket. Ez azonban egy átmeneti élethelyzet, amely a normál menetben megoldódik
– hangsúlyozza Andrek, aki szerint szerencsés, ha a fókusz ebben az időszakban nem a női testen mint szexuális objektumon van, hanem a szülőket érintő izgalmas változáson, melyben újra kell fogalmazni nőiségüket és férfiségüket, integrálva ezeket az anya és az apa szerepébe.
A szülés utáni problémák, a szex és az edzés
A terhesség alatt és után bekövetkező élettani változások, mint a légzés, a vérkép vagy éppen a keringés változása mellett fontos a lelki folyamatok normális, de akár kóros alakulásáról, például a gyermekágyi hangulatzavarokról, a szülés utáni depresszióról is beszélni, melyek sokszor nem olyan szembetűnőek. Amennyiben traumatikus volt a szülésélmény az anya, de akár az apa számára is, az megnövelheti a hangulatzavar, a poszttraumás stressz szindróma (PTSD), valamint a (gyermekágyi) depresszió és pszichózis kialakulásának esélyét, a genetikai alapok és egyéb kedvezőtlen körülmények mellett. Ezek negatív hatást jelentenek a szexualitásra, és később akár a gyermek lelki fejlődésére is.
Amennyiben egy nő a szülésélményével kapcsolatban erőszakot élt meg, az az egyéb szexuális abúzusokhoz hasonlóan, hatással lesz a testképére és így a szexualitására is. Az erőszak élménye sok esetben olyan súlyos kárt okoz, hogy terápiás kísérést igényel. Természetesen nem minden elakadásnak vagy félrehangoltságnak áll ez a hátterében.
Érdekes az az elgondolás is, hogy míg az orvosi értelemben vett gyermekágy időszaka (mely alatt nem ajánlott a nemi élet) hat hét, addig a pszichológiai gyermekágy, illetve a regenerálódás idejét egy évre teszik. Ebben a fázisban a legfontosabb az új szerepek és identitás megszilárdulása. A szakirodalom megemlíti például az úgynevezett Madonna-kurva komplexust, mely a férfi szemszögéből mutatja be azt az esetleges problémát, ha nem tudja összeegyeztetni, hogy az eddig a szexualitása tárgyaként kezelt nő mostantól anya is.
A várandósság idejét a szakirodalom normatív krízisként tartja számon, hiszen rengeteg dolog változik, újraszervezésre van szükség, ugyanakkor teljesen normális, ami történik. Andrek azt is kiemeli ezzel kapcsolatban, hogy evolúciós értelemben véve az anyai szervezet nagyon is észszerűen működik, evolúciós szabályok mentén. Az újszülött igény szerinti szoptatása fogamzásgátló hatással bír, és megakadályozza, hogy újabb gyermek foganjon abban az időszakban, amikor az előző még éppen hogy csak a világra jött. A csökkent szexuális vágy is valójában azt az evolúciós bölcsességet támogatja, hogy az szülők észszerűen tudják erőforrásaikat gyermekeik rendelkezésére bocsátani.
Ezért is jellemző erre az időszakra a párok intimitásának átalakulása, mely nem pusztán a szexuális aktusról szól, sokkal inkább a közelségről, a testi kontaktusról, ami később, egészséges esetben, újra szexuális vággyá fokozódik. A szülés és gyermekágy idején a női test másban mutatja meg tökéletességét: a változás mértékében, abban, hogy képes egy gyermeket kihordani és világra hozni, abban, hogy képes a gyermekét táplálni, és sokszor számos nehézség árán mindezeket a szerepeket egymással összerendezni. A férfiak nagy részét tapasztalataim szerint ezek a készségek is lenyűgözik, és számos kapcsolatot helyez új, szilárd alapokra. Amennyiben valódi krízis bontakozik ki egy gyermek megszületése kapcsán – és sajnos előfordul –, érdemes a problémák mélyére ásni, akár támogató segítséggel, és együtt keresni a megoldást.
Body shaming, testképzavar, depresszió
Nem lehet elmenni a body shaming, vagyis a testszégyenítés jelensége mellett sem. A szakirodalom „tárgyiasított test tudatként” definiálja a kifejezést, mely egyrészt az ellenőrzésről, vagyis a testünk egy másik személy által való megfigyeléséről és kontrolljáról szól, másrészt arról, milyen komoly problémákat eredményez a társadalmi normák által internalizált testkép, illetve azzal szemben a valós kinézet. A testi szégyen megtapasztalása magában foglalja azt az érzést is, amikor saját magunk éljük meg úgy, hogy testünk vagy megjelenésünk nem felel meg a társadalom által elfogadottnak tartott férfi vagy női kinézetnek.
Annak ellenére, hogy az elmúlt években egyre több érzékenyítő diskurzus indult a témában, például a nem betegesen vékony vagy plus size-modellek alkalmazása a divatiparban, úgy tűnik, hosszú még az út a tartós eredményekig, ha egyáltalán ez valóban bekövetkezhet. Néhány hónappal ezelőtt Amerikában Bill Maher komikus borzolta fel a kedélyeket, miután kifejtette, hogy a kövérség nem egészséges, majd nem éppen tudományos érveket használva hozzátette: a kövér emberek nem látják a péniszüket. James Corden tévés műsorvezető műsorában reagált az elhangzottakra, melyben Maherrel szemben számos tudományos érvet sorolt fel, mennyire károsító is tud lenni a fatshaming, vagyis a túlsúlyos emberek gyalázása, mely szorongást és depressziót is okozhat, és akkor a testképzavart még nem is említettük.
Abban nemigen lehet vita, hogy Schobert Norbi, Bill Maher és társai kijelentései nagyon károsak, olyan lelki fájdalmak és problémák lavináját indíthatják el, melyeket sokszor csak szakemberek tudnak megfelelően kezelni. Ha valamire, arra az egy dologra viszont alkalmas egy-egy ilyen, az emberek sokaságát néhány napig izgalomban tartó kirohanás, hogy azok fényében a valós problémák és az arról való párbeszéd is előtérbe kerülhessen.
Forrás: 24.hu, szöveg:Szántó Eszter
Beszéljünk végre a valós problémákról – például a nőket a szülés után érő testi-lelki változásokról – is.