A színlátási zavar gyakoribb, mint gondolnánk

A férfiak közel 8%-a, míg a nők 1%-a színtévesztő. A színlátás zavara lehet veleszületett vagy ritkább esetben szerzett. Amennyiben semmilyen színérzékelés nincsen, színvakságról beszélünk, amennyiben valamelyik színérzékelő pigment irányában van eltolódás, abban az esetben az illető színtévesztő.

Mielőtt belemélyednénk a téma részletesebb magyarázatába, íme 5 érdekesség a színtévesztésről:

1. A csecsemők, amikor megszületnek, nem látnak színeket. Ahogy nőnek, színlátásuk javul és általában 6 hónapos korukra teljesen kifejlődik. Az általános szín-megkülönböztetési képességünk 20 éves korunkra éri el csúcsát, majd ismét hanyatlásnak indul.
2. A közhiedelemmel ellentétben a kutyák valójában nem fekete-fehérben, hanem többnyire kékben és sárgában látják a világot.
3. A piros-zöld színtévesztők gyakran meglepődnek, amikor rájönnek, hogy a mogyoróvaj nem zöld! Esetükben ugyanis a zöld és a barna színtévesztése igen gyakori. Ők nehezen tudnak különbséget tenni zöld és sárga között is, bizonytalanok lehetnek például abban, mikor érett a banán. Így sokan hozzászoktak az éretlen banán fanyar ízéhez!
4. A normál látású ember számára természetes, hogy a szivárvány többféle színben ível át az égbolton, míg a színtévesztők egyedi színkombinációt látnak.
5. A leggyakrabban feltett kérdés, hogy egy színtévesztő számára a közlekedési lámpa milyen színű? Ezt nagyon nehéz megmondani, de a zöld lámpa lehet akár fehér vagy kék is, míg a piros és sárga lámpa egymáshoz hasonlíthat.

A színtévesztés fokozatai

A színlátászavar általában mindkét szemet egyformán érinti, és egész életen át stabil marad, a látóélességet azonban nem befolyásolja. „Egy egészséges emberi szem retinájában kétféle fotoreceptor található. A „csapok” képesek a színeket felismerni, ezek a sárgafolt (macula lutea) területén helyezkednek el. Az ettől perifériásabban található „pálcikák” a szürkületi látásért felelősek, a fekete-fehér különböző árnyalatait ismerik fel” – magyarázza Dr. Cserháti Zoltán, a Budai Szemészeti Központ szemész szakorvosa.

A színtévesztés mértéke az enyhétől a súlyos fokozatig terjedhet. Sokaknak elenyésző tüneteik vannak, és csupán egy alapos szemészeti vizsgálaton szembesülnek a problémával. Előfordulhat azonban, hogy a gyermekünknél már akkor észrevesszük, hogy valami nincs rendben a színlátással, amikor a színekkel ismerkedik. Akkor foghatunk gyanút, ha nem tud különbséget tenni az azonos vagy hasonló színek árnyalatai között. Ebben a korban – és később is – leggyakoribb a piros-zöld, és a kék-sárga színtévesztése.
„A legegyszerűbben az ún. Ishihara-tábla („baboskönyv”) lehet segítségünkre a rendellenesség azonosításában. Ennél az eszköznél a lapokon azonos világosságú, de különböző színű és méretű kerek foltokból számok vagy betűk rajzolódnak ki, melyeket jó színlátás esetén könnyű felismerni” – magyarázza Dr. Cserháti Zoltán. A gyakorlatban még használatos anomaloszkópos vizsgálat egy egyszerű, precíz műszeres vizsgálati módszer a színtévesztés típusának azonosítására, fokának meghatározására. Ennek a vizsgálatnak akkor van jelentősége, ha valaki olyan hivatást választ, ahol nagyon fontos, hogy ne legyen színtévesztő.

Mit látnak a színtévesztők?

A rendellenesség elnevezése miatt hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy a színtévesztők csak fekete-fehérben látják a világot. Valójában túlnyomó többségük látja a színeket, de sokkal kevesebb színárnyalatot képesek felismerni, mint egy normál színlátó. Leggyakrabban a vörös-zöld színtévesztés fordul elő, vagyis van, akinek a zöld szín észlelése okoz problémát, és van, akinek a vörös. Ugyanakkor nehézséget jelenthet a sárga és a narancssárga, a zöld és a barna, a rózsaszín és a szürke, vagy a kék és a lila megkülönböztetése is. Emiatt aki színtévesztéssel küzd, lemaradhat a részletekről, vagy nem vesz észre a környezetében olyan dolgokat, amelyek normál színlátás esetén jól láthatóak. Klasszikus példa, hogy nem szúrnak ki egy érett piros almát a fán, amit zöld levelek vesznek körül.

A színvakság okai és kezelése

A színvakság legjellemzőbb oka genetikai eredetű, általában anyáról fiúra öröklődik. Vannak, akik különböző betegségek, például a retinát érintő betegségek, cukorbetegség és szklerózis multiplex következtében válnak színvakká, ugyanakkor színvakság az öregedés, illetve egyes gyógyszerek mellékhatásaként is kialakulhat. A színvakságot sajnos nem lehet kezelni, azonban léteznek olyan speciális szemüvegek és lencsék (színtévesztést korrigáló szemüveg), amelyek használatával a színvakok is képesek megtapasztalni a színlátás élményét. A környező világ elszürkülését okozhatja szürkehályog probléma is, ami azonban nem a szemben található receptorok hiányából, hanem a szemlencse elhomályosodásából adódik. Ez az állapot egy egyszerű szemlencse műtéttel orvosolható, és a kontrasztos színlátás élménye visszaszerezhető.