Úgy tűnik, a hölgyek alapvetően jobban vigyáznak az egészségükre. Ez valóban így van?
Ez így van, de a nők nagyobb veszélyben is vannak, tehát jogos az odafigyelés, és pl. a méhnyakrák szűrése döntő jelentőségű. Természetesen a külső nemi szervek betegségei vagy a petefészek, de akár a méhtest betegségei is a szűrés tárgyát képezik, de a méhnyakrákszűrés a leglényegesebb.
Ez a betegség már megelőzhető oltással, amit az egészen fiatal lányok, sőt a fiúk is megkaphatnak, ugye?
Az oltás valóban ajánlott 12-től 65 éves korig, fiúknak is beadható, ám ez nem előzi meg a méhnyakrák kialakulását, csupán a kockázatát csökkenti. A méhnyakrák hátterében a HPV-fertőzés áll, és az oltások típustól függően 2-4 vagy 9 féle HPV-vírus ellen védenek. Azonban legalább 15 féle magas kockázatú HPV-vírus létezik, tehát az oltás nem véd mindegyik típusa ellen, így oltott hölgyeknél is indokolt az évenkénti rákszűrés.
Milyen tüneteket okozhat a betegség a nőknél és a férfiaknál?
Ha már tüneteket okoz, akkor nagy baj van, mert azok már a rák tünetei. A méhnyakrákot megelőző állapotok tünetmentesek, és a szűrés célja éppen az, hogy ebben a fázisban, még időben felismerjük, mert így 100%-ban gyógyítható. A férfiaknál nem okoznak lényeges panaszt a HPV-fertőzések, ők vektorként működnek: ha gyakran váltogatják a szexuális partnereiket, akkor a vírus hordozóiként átadják azt a nőknek. Ez a magyarázata annak, hogy a női populáció több mint 50%-a élete során átesik a HPV-fertőzésen. Éppen ezért szükséges az aktív szexuális életet élő nők szűrése.
A javasolt évenkénti szűrés során milyen egyéb területeket vizsgálnak meg?
A szűrés során a külső nemi szerveket is megvizsgáljuk, majd a hüvelyt egy speciális eszközzel. A hüvelyfal vizsgálatára is sor kerül, ellenőrizzük az esetleges folyást, illetve a méhszájból mintát veszünk, hogy megállapíthassuk, jelen van-e olyan sejt, amely valamilyen átalakulást mutat. Manuális vizsgálatot is végzünk, melynek során a méhtestet, a petefészkeket, a függelékeket ellenőrizzük, hogy van-e valamilyen tapintható eltérés, gyulladás, ciszta, mióma. Ezt követően egy hüvelyi ultrahangvizsgálatra kerül sor, amikor már a nemi szervek szerkezetét vizsgáljuk meg, hogy felfedezhető-e endometriózis, milyen vastag a méhnyálkahártya, hogyan működik a petefészek, hol tart épp a ciklus. Attól függően, hogy mi a páciens célja, a teherbeesés vagy a terhesség elkerülése, további ultrahangos vizsgálatokra is szükség lehet. A rákszűrés komplex módon történik, ilyenkor egy HPV tipizálást is elvégzünk. Ezt úgy képzelhetjük el, akár a koronavírus esetében a PCR-teszteket: ha a mintából nem tudunk kimutatni HPV-vírust, a méhnyakrák kockázata nagyon alacsony, de a minimális jelenlét már pozitivitást mutat, ami további vizsgálatokat igényel. A komplex szolgáltatást nyújtó klinikákon ma már nemcsak a nőgyógyászati területek vizsgálatát kínálják a pácienseknek, hanem egyúttal az emlő vizsgálatát is. Egy 0,5 -1 centiméteres csomó természetesen tapintással is kiszűrhető, de a kisebb vagy részletesebb vizsgálathoz ultrahang, illetve mammográfia is igénybe vehető, ha a páciens teljes körű szűrést szeretne.
A hölgyeknek a pajzsmirigyműködésre is sokkal jobban oda kell figyelniük. Miért?
A női szervezet annyiban különbözik a férfiétól, hogy roppant érzékeny, tehát a ciklus reagál az eltérésekre. Ha ez egy pajzsmirigy-alulműködés, -túlműködés vagy inzulinrezisztencia, esetleg az agyalapi mirigy túlműködése vagy a mellékvesekéreg zavara, ezek a ciklusban mind tetten érhetők. Sok hölgy a ciklusával kapcsolatos problémákkal fordul orvoshoz, és ha korrigáljuk a helytelen működést, a ciklus is helyreáll. Éppen ezért diagnosztikai szempontból kiemelt jelentőséggel bírnak a vérzészavarok. A fogamzásgátlók gyakran elnyomják ezeket a jeleket, ezért nem vesszük észre a problémát, de az elhagyása után azonnal jelentkeznek a tünetek, pl. az elmaradt vagy pontatlan menzesz, a görcsös vagy bőséges vérzés. Ezek kiváltó okát mindenképpen fel kell tárni.
Orvosként az évenkénti szűrővizsgálaton túl mit tanácsol a hölgyeknek, mire érdemes odafigyelniük?
A szűrővizsgálatok alapvetően betegségek kiszűrésére alkalmasak, de ha a komplex vizsgálatok nem mutatnak ki semmilyen kóros elváltozást, azonban a páciensnek panaszai vannak, érdemes specialistához fordulni. Ne dugják a fejüket a homokba, mert a provokációs tesztekkel, amiket specialisták el tudnak végezni, pl. egy terheléses cukorvizsgálattal vagy a kortizolszint vizsgálatával felfedezhetőek a problémák, még mielőtt egy szűrővizsgálat során konkrét betegségként megjelennének. Ez a cukorbetegségre is vonatkozik, tehát ha az értékek rendben vannak, de a páciens rengeteg folyadékot fogyaszt vagy gyakran farkaséhség tör rá, esetleg fáradékony, de a vérképe rendben van, érdemes tovább vizsgálódni.