A betegek 45 százaléka nem tudta, hogy a melanoma rosszindulatú betegség és 44 százalékuk nem számított arra, hogy az elváltozásnak súlyos egészségügyi következményei lehetnek. Ez derült ki a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikájának átfogó felméréséből, amelynek során 140, melanomával diagnosztizált betegnek tették fel egy nemzetközi standardok szerint készült űrlap 75 kérdését, amelyek a melanoma korai felfedezését befolyásoló tényezők felderítését célozták.
A szegedi bőrgyógyászati klinikán elmúlt 40 évben a melanoma és más bőrdaganatok incidenciája folyamatosan nőtt, közöttük volt olyan, amelynek előfordulási gyakorisága megtízszereződött. Magyarországon évente 3 ezer új melanomás esetet diagnosztizálnak, és naponta egy beteg meghal melanoma következtében, ami azt jelenti, hogy az éves mortalitás meghaladja a 350 főt. Minderről Baltás Eszter, az SZTE onkodermatológus docense számolt be a Magyar Dermatológiai Társaság sajtótájékoztatóján.
„Odafigyelt egészségére, így különféle szűrővizsgálatokon is rendszeresen részt vett a kérdésekre választ adó betegek 71 százaléka, azonban mindössze 11 százalékuk érdeklődött afelől, hogy hogyan ismerhető fel a bőrrák” – sorolta a vizsgálat eredményeit Baltás Eszter, megemlítve, hogy mindössze 30 százaléknyian voltak azok, akik ismerték a melanoma és az anyajegy közötti különbségeket. Napvédőt a válaszadók csupán 30 százaléka használt, ám 15 százalék tisztában volt azzal, hogy nála magasabb a melanoma rizikója.
A rosszindulatú bőrelváltozást legnagyobb részben (54%) a beteg maga ismeri fel, 21 százalékukat a partner, családtag, barátok figyelmeztetik, míg az esetek negyedére a bőrgyógyászati- vagy egyéb szűrővizsgálat során figyelnek fel. Az önvizsgálatot rendszeresen és alaposan elvégzőknél nagyobb eséllyel fedezik fel korai szakaszban a melanomát – mutatják a nemzetközi adatok. A 13 testrégió önvizsgálatára kiterjedő kérdéssorra adott válaszok arra utaltak, hogy a betegek 35 százaléka nem, 15 százaléka pedig csak részlegesen figyelte meg a saját bőrét, 50 százalékuk viszont alapos önvizsgálatot végzett rendszeresen.
A melanomával diagnosztizáltak 72 százaléka egyébként a kórmeghatározás előtti évben járt orvosnál valamilyen egyéb egészségügyi problémával. Százból 13-an korábban beszéltek orvossal a bőrrákról, kimerítő tájékoztatást azonban csak nyolc százalékuk kapott.
A már észlelt lézióval a betegek fele azért nem fordult azonnal bőrgyógyászhoz, mert nem aggódott miatta, 32 százalékuk több mint egy évet várt ezzel. Viszont akik igénybe vették a szakellátást, azok 88 százalékánál rövid időn belül sebészeti vagy bőrgyógyászati úton eltávolították a melanomát.
„A felvilágosítás és a tájékoztatás fontos prevenciós stratégia, az ismeretek gazdagítása, a gyanús jelek felismerése és az önvizsgálat a korai felfedezés kulcsa” – foglalta össze a vizsgálat tanulságait Baltás Eszter, aki elmondta azt is, hogy az SZTE-n játékos applikációt készítettek, amelynek segítségével már gyermekkorban tanítják a „jó” és „rossz” bőrelváltozások felismerését.
Javuló életkilátások
„Az esetek 70 százalékánál a pigmentsejtes bőrtumor újonnan keletkezik” – hívta fel a figyelmet Lengyel Zsuzsanna adjunktus, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Bőr-, Nemikórtani és Onkodermatológiai Klinikájának igazgató-helyettese. A melanoma gyorsan nő, idővel kifekélyesedik, vérzik, nem gyógyuló sebként jelentkezik. Gyanúra adhat okot, ha a bőrön már meglévő elváltozás aszimmetrikussá, elmosottá válik, átmérőjében növekszik. Nem jellemző az aszimmetria a noduláris melanomáknál, és a növekedő, akár bőrszínű, félgömbszerűen előemelkedő elváltozásokkal is fel kell keresni az orvost.
„Minél kisebb a daganat, annál jobb eredménnyel járhat a korai kimetszés, ami akár 100 százalékos gyógyulást jelenthet” – folytatta a PTE adjunktusa. Melanoma esetében 1 milliméteres tumorvastagság felett sentinel nyirokcsomó biopszia a protokoll. A betegek 60-70 százaléka alacsony rizikójú, de ma már a III-IV. stádiumban lévők számára is rendelkezésre állnak hatékony megelőző kezelések, célzott- és immunterápiák, amelyek jelentősen javítják a túlélést.
Az I. stádiumú betegek öt éves túlélése 98-99 százalék, ugyanez az arány III. stádiumban ma már akár 80 százalék is lehet. Kevesebb mint 20 százaléka él viszont a IV. stádiumú melanomásoknak öt év elteltével.
Míg az áttétes melanomás betegek kemoterápiás kezelése korábban csak egy évnél rövidebb átlagos túlélést eredményezett, az új terápiákkal, adjuváns kezelésekkel a III. és IV. stádiumban lévő pácienseknél is rendkívül jó gyógyulási eredményeket érnek el – mondta Baltás Eszter. Lengyel Zsuzsanna azt jegyezte meg, az első, áttétes melanoma gyógyítására alkalmazott innovatív készítmény, amelyet 2011-ben törzskönyveztek, akár 30-40 százalékra is növelheti a IV. stádiumban lévő betegek ötéves túlélését. Egyelőre klinikai vizsgálatokban tesztelik a hatékonyságot a III. és II. stádiumú melanomások kezelésében.
Jóval drágábbak, ám sokkal hatékonyabbak az új terápiák, és bár egyetlen palack infúzió – amelyet háromhetente kap a beteg, esetenként éveken át – akár egymillió forintba is kerül (a tablettás kezelés ugyancsak megközelíti ezt az árat), de tartós, hosszú távú túlélést biztosít.
A 30 és 50 év közötti nők és férfiak esetében az első öt leggyakoribb ráktípus között megtalálható a melanoma, azonban a WHO előrejelzése szerint hamarosan a második helyre kerül. Ugyanakkor egyidejűleg a festékes bőrdaganat okozta halálozás visszaesését is prognosztizálja a szervezet.
Szoláriumrendeletet sürgetnek az onkodermatológusok
A melanoma legismertebb rizikófaktorai a világos bőr-, szem- és hajszín, nagyszámú anyajegy, a családi anamnézisben szereplő betegség. A noduláris melanománál nincsen anyajegy-halmozódás, és bár az összes melanomás eset közül ez a típus mindössze 20 százalékban fordul elő, a mortalitásához nagyarányban járul hozzá. Valamennyi bőrrákot tekintve nagyobb kockázatnak vannak kitéve a transzplantált betegek, tartós immunszupresszív kezelésben részesülők, a gyengült immunrendszerrel élők.
„Minden típusú bőrrákra hajlamosít a szolárium-használat, akár egyetlen szoláriumozás is megnöveli a rizikót” – hangsúlyozta Baltás Eszter, és elmondta azt is, hogy az MDT vezetősége évek óta próbálja elérni, hogy az egészségpolitika tegyen lépéseket a hazai szolárium-használat korlátozására, ám ezek a kezdeményezések az utolsó pillanatban mindig megbuktak. Lengyel Zsuzsanna mindezt azzal egészítette ki, hogy nincsen egészséges szolárium, sem napozás. A D-vitamin termelődés kiváltására a gépek alkalmatlanok, mivel UVB sugarakat nem tartalmaznak, és mindössze 10-15 percnyi tavaszi direkt napfény elindítja a termelődéshez szükséges folyamatokat a szervezetben.
„Ma már gyakrabban jutnak a melanomás betegek a korai diagnózishoz, és bár nem elég a napfény a daganatos megbetegedés kialakulásához, a napozási szokások nagyban hozzájárultak az incidencia emelkedéséhez” – foglalta össze Baltás Eszter, megemlítve azt is, nem tapasztaltak növekedést tenyéri, talpi vagy a szemben kialakuló melanomáknál, amelyeknél döntően a genetikai állomány a meghatározó. Az onkodermatológusok célja, hogy a betegek ne akkor kerüljenek a bőrgyógyászok látóterébe, amikor a tumorvastagság már túlhaladott, vagy megjelentek a metasztázisok. Megelőzésről ugyanis csak akkor beszélhetünk, ha a helyi érzéstelenítéssel végzett műtéttel még maradéktalanul kezelhető a betegség.