A maga idejében – Anyaszemmel

Értem én, hogy tudatosan lehet ragaszkodni ahhoz, hogy hidegen hagyjon az ősz derekán ránk zúduló karácsonyi dömping, de bevallom, engem szorongással tölt el, amikor október elején mikuláscsokik tömege vár az áruházban, ahol a napi bevásárlást intézem.

Nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy szaloncukorvásár van, amikor még az őszi szünet is csak két hét múlva köszönt be, és eszembe jut, hogy az elmúlt években december elején már csak korlátozott számban és minőségben, illetve méregdrágán tudtam csizmába valót szerezni, és hiába próbálok inkább almát-diót-mogyorót, pici meglepit kérni a Mikulástól, de egy-egy kedves szakállas figurának azért nagyon örül kicsi és nagy is. A karácsonyi csillogás és dekoráció is furcsa még októberben, de a kereskedők részéről teljesen érthető, hiszen nekik ez a két - két és fél hónap az igazi szezon.

A november (legalábbis az eleje) nekem akkor is még az ősz, krizantémok, dísztökök, őszirózsa, csipkebogyóág a vázában, erdei séta a párás erdőben, gomba és színes levelek, termések gyűjtése, az avar és füst illata, a kandalló fénye és sok-sok gyertya, amelyekkel a fényt marasztaljuk és az emlékezést kísérjük. Napi szinten használjuk ilyenkor a sütőt, jólesik a melege, a sülő sütemény, gesztenye, sütőtök vagy pecsenye illata pedig az egész házat belengi.

Ahogy telnek a hetek, én is érzem a közelgő várakozás izgalmát, és idén is elkezdem ünnepi dísz­be öltöztetni a házat már az első adventi hétvége előtt, persze csak lassan és fokozatosan, de ahogy a sötét egyre nagyobb teret hódít magának, én egyre több égősort teszek fel az ajtóra, a házra, a kerítésre, a bokrokra és egyre több mécses és gyertya világít a lakásban, egyre több csillogás kerül elő a dobozokból, és szépen lassan, mire a hónap végén meggyújtjuk az első gyertyát, már teljes pompájában ragyog minden körülöttünk, készen az ünnepi várakozásra.

A novemberi hónap még igazából az elcsendesedés, a megnyugvás, a visszaemlékezés ideje és még nem szabadna, hogy a karácsonyi előkészületek határozzák meg, de ennek egyszerűen anyagi okai is vannak: annyi pénze kevés embernek van decemberben, hogy ráér addig a vásárlással. Én is gyűjtögetem szép lassan az apróságokat az adventi kalendáriumokba, hiszen már négy gyermekünk tölti távol a szülői háztól az adventet, és nekik is izgalmas a napi szintű meglepetés, nem csak a két itthon élő kisebbnek, szóval lesz dolgom november 30-án. Addig azért inkább az együtt töltött estékre koncentrálok, mivel korán sötétedik, megnyúlnak az esték, többet vagyunk bent a tűz körül, így tényleg juthat elég idő a közös családi történetekre, mesékre, emlékezésre. A klasszikus fényképnézegetős esték is ebben az időszakban vannak nálunk, és egy illatos tea vagy egy pohár újbor mellett bensőséges, békés hangulat alakulhat ki, ha elfogadjuk és örömmel vesszük, hogy ennek az ideje van most…