A sebészi maszkok hatékonysága a légúti vírusokkal szemben
Módosítva: 10/9/2024 2 perc AktuálisEgészségügyOrvosokkoronavírusfertőzésekJárványvírusprevencióVírusos megbetegedésekÖsszes cikk
A sebészi arcmaszkok használata meggátolhatja tünetes betegek esetén a koronavírus és az influenzavírus emberről-emberre történő átvitelét – derül ki egy, a Nature folyóiratban nemrégiben publikált kutatásból. A vizsgálat során 246 résztvevő bevonásával tesztelték az arcmaszkok szűrőképességét.
A légúti vírusinfekciók által okozott tünetek széles skáláját összefoglalóan akut légúti megbetegedésként, vagy közönséges megfázásként ismerjük. Bár általában enyhe lefolyást mutatnak, egyes esetekben súlyos megbetegedést, vagy halált okozhatnak. Ezen vírusok emberről emberre történő terjedése direkt vagy indirekt kontaktus, légúti nyálcseppek (>5 µm), illetve aeroszolok (≤5 µm) útján történhet. Mint ismert, a kézhigiéné és az arcmaszkok használata fontos szerepet játszhat az influenzavírus terjedésének megakadályozásában, de egyéb légúti vírusok (köztük a COVID-19) esetén hatékonyságuk még nem tisztázott.
A sebészi maszkok eredetileg a páciensek védelmére szolgáltak a viselő (sebész) által okozott sebfertőzés és kontamináció megakadályozására, és csak később alkalmazták egészségügyi dolgozók fertőződésének megelőzésére. Ugyanakkor a sebészi maszkok szűrőképességéről csak in vitro adatok állnak rendelkezésre.
Egy nemrégiben megjelent tanulmányban koronavírusok, influenzavírusok és rhinovírusok esetében vizsgálták a cseppfertőzés és aeroszol útján történő terjedést. Akut légúti megbetegedésben szenvedő gyermekek és felnőttek bevonásával számszerűsítették a kilégzett levegő vírustartalmát és mennyiségét, illetve vizsgálták a sebészi maszkok szűrőképességét.
A vizsgálat során 246 résztvevő került bevonásra, majd randomizálást követően 124 alany maszk viselése mellett, és 122 egyén maszk nélkül biztosított kilégzési, illetve torok- és orrváladék mintát. A 246 páciensből 123 egyén esetén legalább egy légúti vírust kimutattak RT-PCR (reverz transzkripciós polimeráz-láncreakció) segítségével (ebből 111 esetben: humán koronavírus n=17; influenzavírus n = 43; rhinovírus n = 54; ebből egy páciens esetén korona- és influenzavírus fertőzés, illetve két alany esetén influenza-és rhinovírus fertőzés együttesen állt fent).
Eredményeik alapján általánosságban elmondható, hogy a vírusürítés mértéke mindhárom vírus esetében magasabb volt az orrváladék mintában, mint a torokváladékban, továbbá maszk viselése nélkül kimutatható volt a vírus RNS mind a légúti partikulumokból, mind aeroszolból. Maszk viselése nélkül a koronavírus tekintetében a légúti nyálcseppminták 30 százalékában, míg az aeroszol minták 40 százalékában volt kimutatható a vírus. Ezzel szemben maszk viselése mellett sem a légúti partikulumok, sem az aeroszol mintáiban nem detektáltak vírust, ez az aeroszol esetén szignifikáns különbséget, míg a légúti partikulumokat tekintve csökkenő tendenciát jelentett. Maszk használata nélkül influenzavírus esetén a légúti részecskék 26 százalékában, az aeroszol minták 35 százalékában mutatták ki a vírust, míg maszk viselése mellett szignifikánsan csökkent a víruskimutatás a légúti részecskékben.
Vizsgálatukban a sebészi arcmaszkok használata szignfikánsan csökkentette az influenzavírus RNS légúti nyálcseppekben, illetve a koronavírus RNS aeroszolban való kimutathatóságát, illetve további csökkenő tendenciát mutatott a koronavírus RNS légúti partikulumokból történő detektálhatósága. Ezen eredmények szerint a sebészi arcmaszkok használata meggátolhatja tünetes betegek esetén a koronavírus és az influenzavírus emberről-emberre történő transzmisszióját.
A sebészi maszkok eredetileg a páciensek védelmére szolgáltak a viselő (sebész) által okozott sebfertőzés és kontamináció megakadályozására, és csak később alkalmazták egészségügyi dolgozók fertőződésének megelőzésére.