A leggyakoribb ortopédiai problémák gyerekeknél

A legjellemzőbb gyermekkori, fiatalkori ortopédiai problémák:

Lúdtalp

Ha a talp szalag- és izomrendszere nem erősödik meg kellőképpen, nem tudja megtartani a növekvő testsúlyt és a talp boltozata lesüllyedhet. Megjelenik tehát az ún. lúdtalp, vagyis a láb haránt- és keresztboltozatának megsüllyedése. Fel kell keresni az ortopéd orvost, ha a gyereknek befelé fordulnak a bokái, vagy ha talp- és lábfájdalomról panaszkodik. Érdemes minél többet természetes talajon mezítláb járni, talp-lábtornát végezni és szakember iránymutatásával megfelelő cipőt választani. Az elhanyagolt lúdtalp következménye lehet az ízületi kopás, sőt akár a térdpanaszok is.
- Gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy nincs „büntetlen” elváltozás egy zárt mozgási láncban, vagyis minden kezeletlen elváltozás további problémákhoz vezethet - hangsúlyozza Dobos doktornő.

Hanyagtartás

A hanyagtartás egy komplex elváltozás, amely együtt jár a vállak előreesésével, laposabb mellkassal, esetleg mellkas-deformitásokkal és fokozott deréktáji lordosissal. Ez az általános ízületi lazaság részjelensége szokott lenni, ahogyan a lúdtalp is, ezek a funkcionális eltérések gyakran együtt fordulnak elő.
Fiataloknál leggyakrabban az iskolában és a számítógép előtti ülés, a lehajtott fejjel történő sok órás telefonnyomkodás alakítja ki ezt a jellegzetes tartáshibát. Az állandóan görnyedt tartás korrigálása – elsősorban gyógytornával vagy gerinctréninggel – különösen fontos, enélkül ugyanis funkcionális gerincferdülés, esetleg súlyos strukturális deformitások jöhetnek létre.

Gerincferdülés

A gerincferdülés (scoliosis) egy térbeli, 3D-s elváltozás, amit úgy lehet elképzelni, mint egy csigalépcsőt. Az ortopédiai vizsgálatnál elsősorban a frontális síkon fedezhető fel az elváltozás, de az esetek jelentős részében látható a rotáció, vagyis a csavarodás is. Mindez okozhat a háti szakaszon bordapúpot, deréktájon pedig a deréktáji izomzat előemelkedését.
Gyakorlati szempontból a gerincferdülésnél megkülönböztethető a funkcionális és a strukturális típus. Functionális gerincferdülés lehet primer vagy secunder. Strukturális gerincferdülés lehet idiopathiás (kisgyermekkori, gyermekkori, és serdülőkori) és ismert etiológiájú (okú), ami lehet veleszületett, paralitikus és egyéb okú.

A mozgás elhagyhatatlan, a kezelés szükséges lehet

A strukturális gerincferdülés rendszeres ortopédiai kezelést tesz szükségessé. Ez lehet fizioterápia, ortopéd fűző (korzett), súlyosabb esetben műtét – erről minden esetben az ortopédorvos dönt. A nem kezelt esetek többségénél a fokozatos romlás lehetősége áll fenn, még felnőttkorban is. Nagyfokú gerincferdülés esetén a mellkasi deformitás talaján kialakult tüdő- és szívfunkció károsodás is előfordulhat - ismerteti dr. Dobos Márta Ilona ortopéd szakorvos.
- Megelőzésről csak a funkcionális gerincferdülés esetében beszélhetünk, ugyanis ennek kialakulására különösen hajlamosít a hanyagtartás, a mozgásszegény életmód. Ha túl hosszú az ülve töltött idő, az izomerő egyensúly felbomlik a tartó és mozgatóizomzat között (lásd mély gerinc melletti izomzat és felületes mozgató izomzat).

A megelőzésben és a kezelésben is fontos szerepe van tehát a rendszeres mozgásnak, a hátizomzat erősítésének. Ugyanakkor, ha csak a hátizomzatot erősítjük, megbomlik az izmok harmóniája, az erősödő hátizomzat elhúz hátra és derékfájás lehet a következmény, mint azt Dobos doktornő szerint gyakran látni is a túledzett izomzatú edzőtermi férfiaknál. Ezért kell gyógytornász, aki megvizsgálja az izomerő-egyensúlyt, az egész törzsizomzatot, beleértve a medencefenék izmait is, valamint a mell- és hasizomzatot is harmonizálja. A cél az, hogy a gerincet körülvevő teljes izomzat egyensúlyba kerüljön. Ez a szakember dolga, egyénre szabott, egyéni tornával, fokozatosan felépített terápiával. Hasznos mozgásforma lehet az úszás, elsősorban a hát- és a gyorsúszás javasolt, azonban mindennek az alapja a gyógytornász által beállított rendszeres, naponta végzett gerinctréning és az ortopédiai kontroll.