A látászavarok 5 gyakori oka

A látásban beálló zavart kiválthatja a szem működészavara vagy betegsége, de okozhatja kóros belgyógyászati vagy ideggyógyászati állapot is. Prof. Dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, glaukóma specialistája elmondta, melyek azok a leggyakoribb szemészeti betegségek, melyek látászavart okoznak.

A látászavarok fő típusai

A látászavaroknak több típusa van: léteznek ideggyógyászati/belgyógyászati, valamint szemészeti eltérés által generált zavarok. Ezek lehetnek egyoldaliak és kétoldaliak. A látászavar felléphet hirtelen, lehet hullámzóan vissza-visszatérő, állandó, illetve az öregedéssel összefüggő. Bármi is okozza, fontos, hogy látászavar esetén az érintett mielőbb alapos szemészeti vizsgálaton vegyen részt. Ez azért szükséges, hogy időben kiderüljön, mi áll a látási probléma hátterében, és hogy azt időben és megfelelően kezelni lehessen, megállítva az állapot súlyosbodását. Fontos megérteni, hogy a különböző kórfolyamatok kezdetben hasonló látászavarokhoz vezethetnek, ám az alap probléma kezelésének, illetve elhárításának sürgőssége nagyon eltérő. Egyes látászavart eredményező alapbetegségek ellátásának azonnal vagy néhány órán belül meg kell történnie ahhoz, hogy a látás megmenthető legyen!

Gyakori okok a látászavar hátterében 

A szem fénytörési hibája: optimális esetben a látott tárgyakról érkező fénysugarak a szaruhártyán, a pupillán, a szemlencsén és az üvegtesten át a retinára vetülnek, ahol a fénysugarak egyesülnek és kialakítják a tárgy képét. Amennyiben a látott tárgy képe nem a retinán keletkezik, hanem még előtte, úgy rövidlátásról beszélünk (a szem tengelyhossza ekkor nagyobb, mint kellene, hogy legyen). Ha viszont az ideghártya mögött keletkezne a kép (ami persze nem lehetséges), akkor távollátásról van szó (ekkor a szem tengelyhossza kisebb, mint a normális). Gyakori fénytörési hibának számít az asztigmia is. Ekkor a szembe a tárgy egy pontjáról érkező fénysugarak nem egyetlen pontban gyűlnek össze a retinán, mivel a szaruhártya fénytörése (görbülete) nem azonos minden átmérőben. A fénytörési hibák szemüveggel, kontaktlencsével korrigálhatók, valamint lehetőség van lézeres látásélesség-javító műtétre is. Noha a fénytörési hibák okozta látászavar (megfelelő optikai korrekció nélkül) állandó, okozhat ingadozóan megjelenő panaszt is. Ez akkor jellemző, ha a szemüveget nem viselik, és a szemnek alkalmazkodnia kell a hiba kijavításához. Amikor a szemizmok kifáradnak, a látászavar hirtelen és zavaróan felerősödik.

Ideghártya (retina) leválás: az ideghártya sejtjei végzik a fény látássá alakításának jelentős részét. Ha az ideghártya kiszakad és a szem középső területéről (az üvegtestből) folyadék jut a szakadáson át az ideghártya alá, vagy más betegség miatt a szemben képződött kötőszövet húzza le a retinát a helyéről, az ideghártya vérellátása rövid idő alatt súlyosan megromlik. Az ideghártya leválása nagyon veszélyes állapot, mivel gyors (néhány napon belüli) kezelés nélkül látásvesztéshez vezet. Kezdeti tünetei közül a szikralátás, az úszó foltok, pálcikák látása, valamint a látótér függönyszerűen megjelenő kiesése a legjellemzőbb. A szemorvos a retina leválását és annak kezdeti, megelőző állapotát szemcseppes pupillatágításban végzett szemfenék vizsgálattal diagnosztizálja. A kezelés egyes korai esetekben szemfenéki lézer kezelés, de legtöbbször műtét. Mindkét kezelés típusnak az a célja, hogy az ideghártya visszatapadjon anatómiai alapjához és vérellátása normalizálódjon még azelőtt, hogy visszafordíthatatlanul károsodna. 

Szürke hályog (katarakta): gyakori szembetegség, mely látászavart okoz. Háttere, hogy középkorúakon és időseken az évek múlásával a szemlencse anyagcseréje romlik, emiatt mérete növekszik, átlátszósága pedig csökken. Ez kezdetben a szemüveg dioptriaértékének módosítását teszi szükségessé, majd az éleslátás fokozatos és jelentős csökkenését eredményezi. Egyes esetekben a két szem szürke hályogja eltérő mértékű. Ilyenkor előfordulhat, hogy a beteg nem észleli a látászavart mindaddig, amíg egyszer csak az egyik szemével néz (például valami belement a jobban látó szembe). Ekkor a beteg hirtelen látásromlásként éli meg az állapotot. A szürke hályog kizárólag műtéti úton kezelhető. A beavatkozás akkor indokolt, amikor a látás romlása már hatással van a mindennapi életre.

Zöld hályog (glaukóma): általában lassan, tünetszegényen kialakuló súlyos és népességünkben gyakori szembetegség, a vissza nem fordítható látásromlás és látásvesztés egyik leggyakoribb oka. Lényege az, hogy az ideghártyában a fény hatására kialakuló információt az agy felé továbbító idegrostok és idegsejtek kórosan felgyorsult ütemben pusztulnak el. A zöldhályog nem egyetlen betegség, hanem több kóros állapot összefoglaló elnevezése. Minden glaukóma formára jellemző, hogy elsősorban a látóteret károsítja. A látótér károsodása pedig meggátolja a napi teendők elvégzését (pl. közlekedés, járművezetés, olvasás). Éppen a kezdeti tünetszegénység és a károsodás vissza nem fordítható jellege miatt fontos felnőtt korban a rendszeres és célzott, alapos szemészeti vizsgálat, még panaszmentesség esetén is. Megfelelő kezeléssel a glaukómás látásromlás megállítható. A zöldhályog erős családi halmozódást mutat. Egyes formái gyorsan (akár órák alatt) alakulnak ki, jellemzően hirtelen látási panaszok, szemfájdalom, homlokfájdalom és szemvörösség kíséretében. A glaukóma terápiája elsősorban a szem belső nyomásának gyógyszeres, lézeres vagy műtéti csökkentéséből, valamint a szem vérkeringésének normalizálásából áll.

Makula degeneráció: az ideghártya központi része (makula) felelős a központi éleslátásért, azaz azért, hogy azt a tárgyat, amit nézünk, lássuk is. A makula degenerációja gyakori szembetegség, kockázata az életekor előrehaladtával jelentősen növekszik. Bár teljes vakságot nem okoz, a központi éleslátás elvesztését eredményezheti, ami az életminőséget súlyosan megrontja. Létezik száraz és nedves formája, attól függően, hogy anyagcserezavar, vagy kóros érképződés és hegesedés okozza. Makula degeneráció esetén a központi látásélesség csökken, a látótér közepén sötétebb folt jelenik meg. Kezdetben csak a kontrasztot, betűket, kisebb tárgyakat látja rosszul vagy torzan a beteg, majd az arcokat sem ismeri fel, sőt a teljes központi látótér terület elveszhet. A legtöbb makula degeneráció formát teljesen meggyógyítani nem lehet. Különböző kezelésekkel azonban a központi éleslátás sokszor megtartható vagy javítható. Hogy milyen terápiára van szükség, azt az állapot típusa határozza meg. A korai szakaszban sokat segítenek bizonyos táplálék-kiegészítők (például cink, réz, karotinoidok, antioxidánsok), a dohányzás abbahagyása, a változatos, vitamindús táplálkozás. Amennyiben kóros ér- és hegképződés okozza a bajt, a szembe adott érképződést gátló injekciók képezik a kezelés legfontosabb részét.