A krónikus fájdalom szindróma 5 fő rizikófaktora

Fáradtság és alvászavarok is utalhatnak krónikus fájdalom szindrómára

Definíció szerint akkor beszélhetünk krónikus fájdalom szindrómáról, ha 3-6 hónapnál régebben fennálló, más okkal nem magyarázható, szokványos fájdalomcsillapítókra általában nem reagáló fájdalomról van szó, amely nem korlátozódik egyetlen anatómiai régióra, és amelyben a psziché is érintett. A tünetek tehát egyaránt megjelennek fizikai és mentális, pszichés szinten. A testi fájdalom jellemzően állandóan tapasztalható, de időnként erősebben fellángolhat – sokszor stressz hatására.

Ilyen tünetek utalhatnak KFSZ-re: ízületi- és izomfájdalom, égő jellegű fájdalom, kimerültség, alvászavarok, az állóképesség és mozgékonyság csökkentése (ami sokszor az csökkenő aktivitási szint következménye), hangulatzavarok, beleértve a szorongást, a depressziót és az ingerlékenységet.

Rizikófaktorok, amelyek növelik a krónikus fájdalom esélyét

Számos olyan betegség van, amely hosszú távú fájdalommal jár, és utat nyithat a krónikus fájdalom szindróma előtt. Előfordulhat ugyanis, hogy maguk a betegségek javulnak, vagy meggyógyulnak, ám a krónikus fájdalom fennmarad – ami feltételezések szerint többek közt az agy és az idegrendszer közti hibás kommunikáció eredménye lehet. Ilyen betegségek például az ízületi gyulladás, a rheumatoid arthritis, a hátfájás, a fibromyalgia, az irritábilis bél szindróma és a daganatos megbetegedések.  
A kockázatot tovább növelheti néhány rizikófaktor:

Depresszió – A szakemberek sem ismerik a pontos okát, de egyes teóriák szerint a depresszió megváltoztatja azt az utat, amelyen az agy megkapja az idegrendszer üzeneteit – ennek eredménye az állandó fájdalomérzet.

Dohányzás – Nem világos még az összefüggés, de megfigyelések szerint a dohányzás súlyosbítja az ízületi gyulladás, a fibromyalgia és más krónikus fájdalommal járó betegségek tüneteit.

Elhízás – Az elhízás egyrészt a testre helyezett extra terhelés miatt rontja a helyzetet, másrészt a jelentős túlsúly megváltoztatja a hormonháztartást és az anyagcserét is – aminek egyik következménye lehet a krónikus fájdalom.

Női nem – A nők többsége erősebb fájdalomérzékenységgel él, mint a férfiak többsége, amit a hormonális eltérések mellett az idegrostok sűrűsége közti különbség is indokolhat. 

65 év feletti életkor – Minél idősebb valaki, annál valószínűbben kialakulhatnak nála olyan állapotok, amelyek később krónikus fájdalomhoz vezetnek.

Komplex kezelés jelenthet segítséget

A krónikus fájdalom szindróma diagnózisát nem könnyű felállítani, sokszor hosszú kálvária előzi meg a diagnózist. Ha végül mégis megszületik, eldönthetik, hogy milyen eljárás, vagy jóval inkább milyen összetett kezelés lehet a legeredményesebb. A célzott injekciókúra éppúgy hatékony lehet, mint a természetes hatóanyag-tartalmú eljárások, például a hialuronsavas- vagy orvosi kollagén injekciók, a lökéshullám- vagy a lágylézer terápia. Krónikus fájdalom szindrómánál nagyon jó eszköz az orvosi akupunktúra, amelynél az összetett hatásokon túl az is döntő, hogy a kezelés nemcsak az adott betegségen, hanem az individuális terápián is múlik. Ezen kívül nem lehet eléggé hangsúlyozni a funkcionális gyógytorna, a megfelelő táplálkozás, valamint a pszichiáter, pszichológus, a mentálhigiénés szakember szerepét. Ezek nélkül nem lehet teljes a felépülés, különösen ha már következményesen kialakult szorongás, depresszió. A komplex terápia lényege tehát, hogy a szenvedő ember minden oldalról professzionális támogatást kapjon és bízzon a javulásban.