A kenguruk a kutyákhoz hasonlóan kommunikálnak

Magatartásukkal, mozdulataikkal, hangadással, vagy egyszerűen csak azzal, hogy segítségkérés esetén ránk emelik a tekintetüket, jelzik azt, ha rászorulnak a beavatkozásunkra.

A Sydney-i Egyetem és a londoni Roehampton Egyetem részvételével zajlott az a kutatás, amelyben kenguruk ilyen viselkedését és képességeit mérték fel.
Álljunk meg egy pillanatra! Eddig csak arról volt szó, hogy háziasított állatok alakították ki az emberrel való kommunikáció képességét, a kenguru viszont vadállat, és soha nem háziasították. Hogy is van ez? 

11 fogságban tartott, de nem háziasított kenguruval végeztek kísérleteket Ausztrália három helyszínén (két vadasparkban, illetve egy kenguruvédelmi területen). A kengurukat általuk megoldhatatlan probléma elé állították, olyan helyre tették a csemegéjüket, ahol nem férhettek hozzá: egy átlátszó műanyag dobozban láthatták a finomságot, ám a dobozt nem tudták kinyitni. A kísérleteket videón rögzítették, a kengurun kívül jelen volt egy ember (akit egyébként az egyes állatok nem ismertek), ám az ember semmilyen módon nem kezdeményezett a kenguruval kommunikációt. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy vajon a kenguru jelzi-e, hogy segítségre van szüksége a csemegéje eléréséhez. Az erszényesek esetében azt feltételezték, hogy amennyiben képes jelezni, azt a tekintetével teheti meg: felváltva néz az emberre és a megoldandó probléma tárgyára (a csemegét tartalmazó dobozra).

A vizsgálatokban 11 kenguruból 10 segítségkérőn nézett a jelen lévő emberre, e 10-ből 9 pedig aktívan váltogatta a tekintetét a doboz és az ember közt, vagyis olyan magatartást tanúsított, amelyet eddig kizárólag háziasított állatoknál volt tapasztalható. Egyik kenguru ráadásul a kísérletben jelen lévő kutató térdét is megpaskolta figyelemfelkeltés gyanánt.

{KUUXU3rrH6o}

Bár a háziasítást magyarázatként szokták felhozni arra, hogy egyes állatok képesek az emberrel valamiféle kommunikációra, a kenguruk példája ennek ellentmond. A kenguru nemcsak vadállat, ráadásul erszényes is (szemben minden eddigi példával), azonban társas lény. Egy elmélet szerint a hasonló kommunikációs képesség a társas életmódú állatok körében fejlődött ki, mégpedig a fajtársaikkal való kommunikáció kapcsán. Épp ezért igencsak valószínű, hogy a háziállatainknál tapasztalt viselkedést sem a háziasítás váltotta ki, hanem az állataink már eleve rendelkeztek ezzel a képességgel, s csupán annyi változott, hogy a fajtársak helyett az embert célozzák meg a tekintetükkel, jelzésükkel. (Még 2005-ben Csányi Vilmos és vele egy hazai kutatócsoport kutyák és macskák ilyen képességeit hasonlította össze, s már akkor kiderült, hogy a tekintetváltogatást a kutyák kétszer annyit használják, mint a macskák, és a különbség magyarázataként felmerült a kutya társas, illetve a macska magányos életmódja is.)

Dr. Alan McElligott, a kutatás vezetője elmondta: „A tanulmányunkból kiderül, hogy a fajok közti kommunikáció tanulható, de nem a háziasításhoz kötődik, ha az emberre néznek, amikor segítségre van szükségük a táplálék elérésében. A kenguruk erre szolgáltattak példát, nagyon hasonló viselkedést mutattak, mint a hasonló teszt során a kutyák, a kecskék vagy a lovak.”

Kiderült, hogy jelentősen alábecsültük az állatok emberrel való kommunikációjának képességeit. A kenguruk voltak az első erszényesek, amelyek hasonló kutatás alanyaivá váltak, a pozitív eredmény pedig arra sarkallja a kutatókat, hogy további állatfajokat vonjanak be hasonló vizsgálatokba.

Forrás: ng.hu