A hatékony életmódváltás pszichológiája

Az életmódváltás tehát egy jóval összetettebb folyamat, amiben pszichés faktorok éppúgy szerepet játszanak, mint a szokások megváltoztatása. 
Ezért faggattam Kohlné dr.Papp Ildikó PhD pszichológust, dietetikust arról, hogyan kell belevágni egy ilyen folyamatba.

ldikó egyedülálló szakember abban a tekintetben, hogy dietetikusi és pszichológusi tudását egyszerre ötvözi a munkája során, és az általa kidolgozott, kognitív és viselkedésterápiás eszköztárral nagy sikereket ér el a hozzá fordulóknál. 

Létezik általános recept arra vonatkozóan, hogy hogyan kell diétázni?

Felejtsük el a manapság elterjedt, megvonáson alapuló diétákat, ehelyett higgyük el, hogy elég a változatos, rugalmas, kiegyensúlyozott étkezés követése.

Azt kell mindenkinek megtanulnia, hogy a lehetőségeihez képest (pl. betegség, fittségi állapot, életkörülmények) a lehető legváltozatosabban, legszabadabban, de az egészséges táplálkozás alapelveinek megfelelően tudjon étkezni.

A legtöbb helyen azt lehet olvasni, hogy este 6 után ne együnk semmit. Ez valóban igaz?

Ez hasonlóan felkapott féligazság, mint az, hogy csak 1200 kcal-tehetünk, ha fogyni szeretnénk, vagy 160g szénhidrátot kell enni. Ebben az esetben az számít, hogy alvás előtt kb. 3-4 órával már ne együnk. Tehát ha általában 10 órakor már alszunk, valóban ideális, ha körülbelül 6-7 óra között van az utolsó étkezés. De ha rendszerint fenn vagyunk éjfélig, akkor inkább az a javasolt, hogy este 8 óra körül együnk egy könnyű, minőségi vacsorát.

Mik a leggyakoribb okok, melyek hatására az emberek abbahagyják a diétát?

Leggyakrabban valamilyen nagyon drasztikus, szigorú vagy monoton diétával igyekeznek fogyni az emberek, ami egyébként sem követhető egy életen át. A motiváció is folyamatosan ingadozik, néhány hét alatt általában alábbhagy a lendület, ilyenkor újra meg kell találnunk magunkban a miértet. További probléma lehet az érzelmi evés, valamint az,hogy nehezen tartjuk a diétát, ha kikerülünk a megszokott rutinból, például nyaralás miatt.

Mik a diéta buktatói, és mik segítenek abban, hogy hosszútávú sikereket érjünk el?

Szerintem a legnagyobb buktató, hogy tökéletesen akarják csinálni, és ha nem megy, akkor inkább teljesen feladják. Sokaknak pedig az érzelmi evés okoz gondot, hogy érzelmi helyzetben, például ha este unatkoznak, magányosak, frusztráltak, akkor evéssel reagálnak. Így viszont nem lesz sikeres hosszútávon a fogyás, az életmódváltás.

Mely pontokon és hogyan tud elcsúszni a diéta?

Gyakori hiba, hogy egyik napról a másikra akarják teljesen megváltoztatni az életmódjukat. Nem reálisan mérik fel az erőforrásaikat, túl sokat akarnak egyszerre, de az nem lesz hosszútávon fenntartható. Sokan irreális súlycélokat tűznek ki, nagyon gyorsan, nagyon sokat szeretnének fogyni. Hamar elcsüggednek, ha nem a maguktól elvárt ütemben változnak. Túl szigorú diétát követnek, amiben a korábbiaktól nagyon eltérő ételeket kellene fogyasztani, amit nem is igazán szeretnek. Amit meg szeretnének, az az adott diétában tiltólistás.

Milyen veszélyei vannak ennek?

Azt látom, hogy ezeknek a szélsőséges diétáknak számos egészségügyi következménye van, például inzulinrezisztencia, pajzsmirigybetegség. Ezek sokszor elkerülhetők lennének egy végiggondolt, mértékletes, a testsúly helyett egészségközpontú életmódváltással.

Mikor kell pszichológus segítségét kérni?

Ha felmerül az evészavar gyanúja (pl. bulimia, falászavar), akkor mindenképpen evészavar kezelésében jártas pszichológus szakember segítségét kell kérni. Az érzelmi evés kezelése szintén nem dietetikai kompetencia, hanem pszichológus tud segíteni.

Tudsz a praxisodból néhány olyan tapasztalatot megosztani, ami érdekes, tanulságos lehet az olvasóknak?

Hozzám általában már akkor kerülnek a kliensek, ha évek óta sikertelenül próbálnak fogyni, vagy felmerül az evészavar gyanúja. Sokaknak már van valamilyen egészségügyi problémája, például inzulinrezisztencia, PCOS, pajzsmirigybetegség. A legfontosabb tapasztalatom az, hogy sokan évek óta egyik végletből a másikba esnek: vagy nagyon szigorúan diétáznak, és túledzik magukat, vagy egyáltalán nem figyelnek az étkezésre, rendszeresen túleszik magukat, és még sétálni sem mennek el.

Nem megfelelő a viszonyuk az étkezéshez, szélsőségekben élnek, rengeteg ellentmondó információ van a fejükben a helyes étkezéssel kapcsolatban. Pont azt nem tudják, hogyan lehet kiegyensúlyozottan, változatosan és rugalmasan enni, és fenntartani egy ideális testsúlyt hosszútávon. Ezt igyekszem nekik megtanítani.

Borítókép: stock.adobe.com