Ennek apropóján prof. dr. Holló Gábor, a Szemészeti Központ szemész szakorvosa, nemzetközileg elismert glaukóma specialistája elmondta, mennyire ismerik és veszik komolyan az emberek a zöldhályog szűrést, mik a leggyakoribb tévhitek a betegséggel kapcsolatban, illetve hogy melyek a glaukóma kezelés fő irányai.
Van-e arra nézve adat, hogy hány ember szenved Magyarországon glaukómában?
Az európai jellegű, ún. kaukázusi népességben a glaukóma gyakorisága a 40 évesnél idősebbek körében összességében kb. 3%, így ez a betegségcsoport Magyarországon kb. 200 - 300 ezer embert érinthet. Az életkor előrehaladtával a gyakoriság növekszik, így például a 75-80 éveseknél a zöldhályog gyakorisága már közel 10%. Fontos, hogy még a legfejlettebb egészségüggyel rendelkező országokban is (ahová hazánk is tartozik) a glaukómás betegek mintegy 50%-a nem kerül felismerésre, már csak a nagyon súlyos látásromlás vagy vakság időszakában, azaz a betegség késői stádiumában. Emellett érdemes megemlíteni, hogy a glaukómásként kezeltek 50%-a valójában nem glaukómás, azaz tévesen kezelnek egészséges szemeket zöldhályogosként.
Tapasztalata szerint mely stádiumban fedezik fel leggyakrabban a problémát?
A glaukómának számos formája van. Ezeket az köti össze, hogy a látóideg egy bizonyos jól meghatározott mintázatban károsodik (szemben a látóideg egyéb betegségeivel, sérüléseivel). Minden, már kialakult károsodás végleges, azaz vissza nem fordítható. Idővel, amikor már sok idegsejt elpusztul, a látótérben és a központi éleslátásban is megjelennek a gyakorlati életet jelentősen zavaró változások. A zöldhályogot minden betegségstádiumban lehet (vagy lehetne) észlelni. Ez azt jelenti, hogy már a kezelhető kockázati tényezők (károsodást megelőző) kialakulásakor is meg lehet kezdeni a kezelést. Ilyen a helyzet például, amikor a szem belső nyomása jelentősen megemelkedik, vagy ha pozitív családi előzménye van valakinek (azaz a szülők, nagyszülők, testvérek között látásromlást okozó zöldhályog ismert), és a szem nyomása mérsékelten emelkedik. Van azonban, amikor csak véletlenül, közepesen előrehaladott formában, már definitív károsodással és mérsékelt látásfunkció csökkenéssel derül ki a betegség. Az olyan eset sem ritka, amikor egy szemmel a beteg már egyáltalán nem lát a betegség felismerésekor, sőt az is előfordul, hogy akkor fordul a beteg orvoshoz, amikor a hasznos látás már a másodikként megromló (megvakuló) szemen tűnik el. Tehát a zöldhályog bármikor felismerhető, ám nem célszerű az előrehaladott stádiumig várni a felismeréssel. Ezért különösen jelentős a szűrővizsgálat, ami minőségi, érdemi vizsgálaton kell, hogy alapuljon. Ez az, amit szorgalmazunk a Glaukóma Világhéten minden évben.
Milyen tünetei vannak a zöldhályognak? Milyen jelekre kell figyelni?
A glaukóma kezdetben leggyakrabban nem okoz tünetet. Tudni kell azonban, hogy számos típusa van, így vannak olyan formák, melyekben panaszok (pl. szemfájdalom, látásváltozás, ködös látás) is megjelennek. Az ilyen panaszok rövid időn belül szemorvosi vizsgálatot igényelnek. A legtöbb esetben azonban a folyamat fájdalmatlan, és a látás megváltozása, megromlása már igen késői tünet. Az előrehaladott glaukóma stádiumban a látásmaradék megtartása lényegesen nehezebb (kevésbé sikeres), mint a látás megőrzése korai stádiumban, időben megkezdett kezeléssel. Éppen ezért hasznos tanács az, hogy 40 éves kortól még a szemészetileg panaszmentes személyeknek is célszerű 5 évente szemorvosi vizsgálaton részt venni. Ha pedig valakinek fokozott a kockázata a zöldhályogra (pozitív családi háttér, magas szemnyomás, közepes/magas fokú rövidlátás, cukorbetegség, a szemet korábban ért sérülés, túllátóság, illetve kisgyermekkori kancsalság), a javasolt vizsgálati gyakoriság 1-3 év még panaszmentesség esetén is. A diagnózis és kezelés tekintetében a döntés mindig egyedi, és objektív vizsgálati adatokon kell alapulnia. Van olyan eset, amikor csak megfigyelni kell az állapotot, máskor kezelést vagy erőteljes, komplex terápiát kell alkalmazni. Éppen ezért ebben a kérdésben általánosságban nem lehet tájékoztatást adni. A döntést felismert probléma esetén még azelőtt kell meghozni, mielőtt a beteg panaszai kialakulnak, hiszen csak ebben a szakaszban áll fenn a korai stádiumú (és ezért jó kimenettel kezelhető) zöldhályog. Ne feledjük: ha a látási panasz már késői stádiumban jelentkezik, akkor a további rohamos, vissza nem fordítható látásvesztés még kezelés mellett sem ritka.
Mit tapasztal, mennyire jár a szűrésekre, mennyire veszi komolyan a betegséget a lakosság?
Közel 40 éves szakmai gyakorlat után azt látom, hogy a legtöbben nem ismerik a zöldhályog szűrésre vonatkozó ajánlásokat, és nem értik a betegség lefolyása és a látás megromlása közötti, fent részletezett élettani és időbeli összefüggéseket. Sajnos ezeket az ismereteket az orvosok, szemorvosok, családorvosok egy része sem magyarázza el kellőképpen a speciális egészségügyi ismeretekkel nem rendelkező betegeknek. Így generációnként újra és újra az a meglepetés éri a glaukómás betegeket, hogy már kialakult súlyos látásromlás miatti kivizsgáláson kerül diagnosztizálásra a zöldhályogjuk. A legfontosabb az, hogy azok, akik saját, fentebb részletezett kockázati tényezőiket ismerik, és különösen akiknek a közvetlen felmenő rokonaik között látásromlást okozó zöldhályog előfordult, 40 éves kortól (de akár előbb is) panaszmentesen is keressék fel a szemorvost.
Tehát nem szabad a panaszokat megvárni, előtte kell diagnosztizálni és kezelésbe venni a betegséget. Ettől függetlenül, ha zárt zugú zöldhályogra utaló szemészeti panasz (pl. szemfájdalom, ködös látás, homlokfájdalom, a szem kivörösödése) jelentkezik, mindenképp, még pozitív családi előzmény nélkül is, sürgősen érdemi szemészeti vizsgálaton szükséges részt venni, mert ezek a panaszok sürgős kezelést igénylő glaukóma formára utalnak.
Hogyan zajlik egy ilyen szemészeti vizsgálat?
A zöldhályog irányú vizsgálat egy korrekt általános szemészeti vizsgálattal kezdődik. Ez ún. réslámpás vizsgálatot jelent a látásélesség meghatározásán és a szemnyomás megmérésén kívül. A szemészeti réslámpa olyan eszköz, amivel nagy nagyításban vizsgálható a szem elülső része, és - megfelelő előtétlencsék használatával - a szemfenék és a látóidegfő is. A látóidegfő a szemfenék azon része, amin a zöldhályogos eltérések a leginkább láthatóak. Amennyiben a szemorvos felfedezi a zöldhályogos eltérés jeleit, speciális glaukóma irányú vizsgálatok szükségesek. Sajnos a glaukóma korai állapotban történő felfedezése nem könnyű, a szemorvostól speciális képzettséget igényel. A részletes és megfelelő minőségű kezdeti kivizsgálás azért szükséges, hogy a zöldhályog okozta károsodást mennyiségileg is feltérképezhessük. A hosszú távú kezelés és gondozás célja nem az, hogy a beteg meggyógyuljon (ez nem lehetséges), hanem az, hogy mennyiségileg többletkárosodás lehetőleg ne alakuljon ki. A nemzetközi standardok szerinti modern alap-kivizsgálás során optikai koherencia tomográfiával (OCT), és a legkorszerűbb helyeken OCT angiográfiával szemfenéki vizsgálatokat végzünk az idegsejt-mennyiség és a kapilláris vérkeringés objektív és mennyiségi meghatározására. Ennek kiegészítéseként megfelelő minőségű látótérvizsgálatot is végezni kell, amivel a működés (látás funkciók) felmérése történik meg. Ezek a vizsgálatok mennyiségileg mérhető, részletes adatokat biztosítanak, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a későbbi, hosszú távú kezelés során az állapot stabilitását vagy romlását objektíven és mennyiségileg is megállapíthassuk. A kezelést pedig ennek ismeretében, és nem szubjektív értékelés alapján kell kialakítani, és ha szükséges, módosítani, erősíteni.
Mi a kezelés célja?
A kezelésnek két fő célja van. Az egyik a károsodás fokozódásának (az állapot romlásának) megállítása a beteg teljes élettartamára vonatkozóan. Ugyanakkor a terápiának biztosítani kell a lehető legjobb életminőséget is. Ez azt jelenti, hogy olyan kezelést kell beállítani, ami hosszú távon is betartható, ami nem zavarja érdemben a beteg életvitelét. A hosszú távon nem betartható kezelés biztosan nem alkalmas a glaukóma sikeres kezelésére. Ha túl sokféle szemcseppet kell használni, illetve ha naponta túlzottan sokszor kell cseppenteni (ami a munkával, a normális családi élettel nem összeegyeztethető feladatokat ró a betegre), vagy ha a szemcseppeket a beteg nem tolerálja jól, akkor a kezelések idővel elmaradnak, és a zöldhályog az elégtelen kezelés mellett romlani fog. Éppen ezért a kezelésben egyre nagyobb szerepet kap a korai, akár elsődleges kezelésként bevezetett ún. szelektív lézeres kezelés, amivel a szemnyomás jelentősen csökkenthető, és számos szemcsepp használata kiváltható. Ezen kívül fontos a kombinált szemcseppek alkalmazása (ez a napi cseppentések számát csökkenti), valamint a konzerválószer-mentes szemcseppek használata (ami krónikus kezelés esetén a szemfelszín normális állapotának megőrzést szolgálja). Ha pedig szemnyomás-csökkentő sebészi műtétre van szükség, azt megfelelő minőségben, korán kell elvégezni, nem szabad megvárni az állapot legsúlyosabb stádiumát, hiszen akkor a műtéti eredményesség mindenképpen sokkal rosszabb, mint korábbi stádiumban.
A fenti terápiás lehetőségek mind a szemnyomás irányából ható tényezők. Ám fontos tudni, hogy sok, elsősorban idősebb glaukómás betegeken egy másik mechanizmus is hozzájárul a zöldhályog romlásához, akár teljesen rendezett szemnyomás mellett is. Ez pedig a vérnyomás jelentős éjszakai esése. Mindenkinek csökken a vérnyomása éjszaka és hajnalban, ez normális jelenség. Ám azokon, akiket magasvérnyomás ellen kezelnek és esti vérnyomáscsökkentő kezelést is kapnak, létrejöhet túlzottan erős éjszakai, hajnali vérnyomáscsökkenés is. Ilyen esetben sokkal kevesebb vér jut a szembe, mint kellene. Ez időlegesen oxigénhiányt eredményez, és akkor is a glaukómás károsodás romlását, fokozódását váltja ki, ha a szemnyomás teljesen jól kontrollált. Éppen ezért, főleg az idősebb magasvérnyomásos betegeknek, akiknek esti vérnyomáscsökkentő kezelésük van, zöldhályog esetén mindenképp 24 órás automata vérnyomás monitorizáló vizsgálaton célszerű átesniük. Amennyiben így igazolódik az éjszakai vagy hajnali túlzottan alacsony vérnyomás, az esti vérnyomáscsökkentő kezelésen módosítani kell.
Mit tapasztal, mik a leggyakoribb tévhitek a glaukómával kapcsolatban?
A glaukómát a magyar elnevezése miatt (zöldhályog) más szembetegségekkel gyakran összekeverik. Ez érthető, hiszen az elnevezések hasonlóak. A zöldhályognak semmi köze nincsen a szürkehályoghoz (ami a szemlencse öregkori átlátszatlanná válása) vagy a kúszóhártyához, ami egy szemfelszíni eltérés. Pontosan azért szeretem az orvosi elnevezést, a glaukómát említeni, mert azzal kevesebb a félreértés.
Nagyon sokan - beleértve sok orvost is - azt gondolják, hogy a glaukóma egyenlő a kórosan magas szemnyomással, pedig ez nem így van. A szokásosnál magasabb szemnyomás önmagában nem azonos a glaukómával, és normális szemnyomás értékek mellett is kialakulhat akár a vakságig fokozódó zöldhályog. A glaukóma leggyakoribb formájában ugyanis a szemnyomás nem oki tényező. Az ok a látóidegnek és a szem más részeinek a szabályozási zavara. A látóideg károsodását azonban a szemnyomás megemelkedése tovább súlyosbítja, és a romlást jelentősen gyorsítja. Tehát a szemnyomás csökkentése nagyon fontos kezelési eszköz, de önmagában szemnyomás méréssel a zöldhályogot diagnosztizálni nem lehet. Sajnos még ma is sok szemorvosi vizsgálat hagyatkozik a szemnyomás mért értékére érdemi és modern szemészeti vizsgálatok helyett, amikor glaukóma irányában történik vizsgálat. Ez vezet a beszélgetés elején említett téves diagnózishoz, mind az álpozitív, mind az álnegatív esetek tekintetében.