A csillagrobbanások új típusát azonosították

Daichi Hiramatsu, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem hallgatója és munkatársai új tanulmányukban egy új típusú csillagrobbanást mutatnak be – számol be az egyetem oldala. Az elektronbefogó szupernóva létezését már nagyjából 40 éve is felvetették, a gyakorlati példák azonban nehezen találhatóak. A szakértők úgy vélik, hogy az ilyen szupernóvák szuperaszimptotikus óriáság (SAGB) típusú csillagok megsemmisülésével alakulnak ki, ezek létezésére önmagában is kevés a bizonyíték.

A szupernóvákat hagyományosan két csoportba sorolták, a termonukleárisba, illetve a vasmag-összeomlással kialakulóba. Előbbit fehér törpék, utóbbit pedig óriáscsillagok hozzák létre, az elektronbefogó szupernóva pedig valahol a kettő között lehet. Itt a haldokló csillag oxigén-neon-magnéziumból felépülő magjában elektronbefogás zajlik.

A kutatók az 1980-as évek óta keresik az ilyen szupernóvákat, illetve az SAGB-ket. Hiramatsuék most a 31 millió fényévre fekvő, SN 2018zd jelű objektumot vizsgálva olyan tulajdonságokat mutattak ki, melyeket korábban nem figyeltek meg szupernóváknál. A csapat a Hubble űrtávcső adatait elemezve a robbanás előtti időszakot vizsgálva azt a csillagot is felfedezte, amely kialakíthatta a szupernóvát. Az adatok összhangban voltak egy, a közelmúltban, a Tejútrendszerben azonosított SAGB-vel.

A kutatók szerint egyedül az SN 2018zd rendelkezik mind a hat indikátorral, amelyet egy elektronbefogó szupernóvától elvárnak. A felfedezés egy történelmi észlelést is megmagyarázhat: 1054-ben a kínai és japán források alapján egy olyan szupernóva-robbanás történt galaxisunkban, amely nappal 23 napon át, éjszaka pedig két éven át volt látható.

Az esemény maradványát, a Rák-ködöt régóta elemzik a szakértők, és az elektronbefogó szupernóvák egyik legjobb jelöltjének tartják. A friss eredmények megerősítik, hogy a robbanás ebbe a típusba tartozhatott.