Mi nagyon lelkesek vagyunk, a falu szuper, a ház nagyon szép, a szomszédok kedvesek, a környék gyönyörű, a kilátás pazar, a kisbolt vasárnap is nyitva, a cukrászda öt percre van, a tópart pedig tízre, és olyan jó a víz, hogy egy egész napot kihagytam az itthoni dobozolásból miatta! A gyerekek még nálunk is jobban várják, hogy ott legyünk, első nap már lépcsőt ástak-ácsoltak a kertben, fagyizás után pedig felfedezőútra mentek, ahonnan egy nélkülözhetetlen húzós kiskocsival érkeztek vissza.
Az itthoni csomagolásban már nem ennyire szívesen vesznek részt, nem is értem! 32 fokban a dobozhegyek között próbálok rendszert vinni az egészbe, de mindig a már lezárt dobozba kellene berakni valamit, vagy a félig üreseket megtölteni még akármivel, vagy pont akkor fogy el a ragasztó, vagy tűnik el a feliratozó címke. Elképesztő mennyiséget dobtam már ki, ajándékoztam el, vittem el a ruhagyűjtőbe, bölcsibe, oviba, de még mindig rengeteg a holmi, el sem tudom képzelni, hogy kerül le a negyedikről ez a sok cucc (bár még azt sem látom, hogy kerül dobozba, zsákba néhány nap alatt). Fontos szabály, hogy amit nagy nehezen szétválogattál, hogy nem kell, véletlenül se hagyd elől, mert a gyerekek nagy örömmel vetik rá magukat délután, és másnap kezdheted újra...
Próbálom a pakolást lazán venni, a gyerekeknek „bulisra” beállítani, de őszintén irigylem őket, amikor a dobozok tetején mászva játszanak várostromot, miközben a nagytesók válogatás és rendszerezés nélkül szórják be ládákba a fiókjaik tartalmát. Ehhez képest én a színkódjaimmal, a számozásokkal, a precíz pakolással órákat szöszmötölök, közben a Ház ügyeit intézem, konyhát tervezek, gondolatban virágokat ültetek és elfelejtek vacsorát készíteni a családnak.