A borderline személyiségzavar egy súlyos zavar, ami a becslések szerint az emberek 2-3%-át érinti. Impulzivitással, szélsőséges érzelmekkel és szétesett életvezetéssel jár, ami nagyon megnehezíti az érintett és a közvetlen szerettei életét. A betegeknél kifejezetten magas az öngyilkosság kockázata, ezért nagyon fontos a megfelelő kezelés, ami gyógyszeres kezelést és pszichoterápiát is magában foglal.
A borderline kifejezés angolul azt jelenti, hogy határeset. Először Adolf Stern pszichoanalitikus használta pszichés tünetek leírására 1938-ban, ugyanis úgy látta, hogy a betegek egy azonosítható része „határeset”, azaz a neurotikus és pszichotikus kategóriák közé tartozik. A BPD jelentése tehát „határeset személyiségzavar” (Borderline Personality Disorder).
Magyarországon a BNO (Betegségek Nemzetközi Osztályozása) az „érzelmileg labilis személyiségzavar” diagnosztikai kategóriát használja, ezen belül létezik a borderline altípus. Időnként találkozhatunk a borderline szindróma kifejezéssel is, de ez kevésbé pontos.
A személyiségzavar fogalmát szintén érdemes tisztázni: az Egészségvonal által idézett definíció alapján a személyiségzavar a belső élmények és a viselkedés egy olyan átfogó, tartós és rugalmatlan mintája, amely jelentősen eltér az egyént körülvevő környezet és kultúra elvárásaitól. Lényegében tehát egy tartósan fennálló, az életvitelt megnehezítő élményvilágról és viselkedésmódokról van szó. Fontos tudni, hogy a diagnosztizált személyiségzavarok egy spektrum végén helyezkednek el, a legtöbb ember kismértékben mutatja egy-egy személyiségzavar jeleit, a tünetek azonban nem akadályozzák meg a kiegyensúlyozott életvitelt.
Kezdjük a diagnosztikai kritériumokkal. Először is szögezzük le, hogy jelenleg nincsen olyan önkitöltős teszt, amely önmagában elegendő lenne a diagnózishoz. Klinikai diagnózisra van szükség, amit mindig szakember állít fel strukturált interjú és pszichológiai vizsgálatok alapján.
A DSM-5 diagnosztikai kézikönyv alapján akkor szenved valaki borderline személyiségzavarban, ha az alábbi kritériumok közül minimum öt fennáll:
További jellemző borderline tünetek:
Mivel mindkettő kórkép érzelmi labilitással jár, sokak számára nem egyértelmű, hogy borderline vagy bipoláris zavarról van szó.
A borderline személyiségzavarban szenvedő személyeknél tipikusak a gyors hangulatingadozások, az intenzív, túlfűtött emberi kapcsolatok, az elhagyatottságtól való erős félelem és az instabil énkép. Az érzelmi kilengések órákon–napokon belül zajlanak, és gyakran valamilyen konfliktus váltja ki őket.
Ezzel szemben a bipoláris zavar esetén tartósabbak, akár hetekig is eltarthatnak az érzelmi epizódok (a mánia és a depresszió), és nem feltétlenül kapcsolódnak környezeti eseményekhez.
A borderline személyiségzavarban valószínűleg egyaránt szerepe van a genetikai háttérnek és a környezetnek. Sok borderline személyiségzavarban szenvedő gyerekként abúzus vagy érzelmi elhanyagolás áldozata volt, ahogy az anyával való korai kapcsolat sérülése is kockázati tényező. Aki úgy nől fel, hogy figyelmen kívül hagyják, érvénytelenítik az érzelmeit és igényeit, a tapasztalatok alapján könnyebben lesz borderline-os.
A PTSD (poszttraumás stressz szindróma), az alkohol- vagy drogfogyasztás szintén kockázati tényezőnek számítanak. A személyiségzavar általában kamaszkorban vagy fiatal felnőttkorban alakul ki, ennyi idő alatt sajnos már van rá esély, hogy valakit ezek a hatások érjenek.
A borderline-osok között nagyon gyakoriak a szorongásos és depressziós tünetek, a lehangoltság. Pánikrohamok szintén előfordulhatnak. Szintén tipikus a szerhasználat és az ebből következő függőségek, például az alkohol- vagy más drogok kiváltotta addikció. (A szorongásoldókra is nagyon könnyen rászoknak.) Az önsértés, önbántás szintén gyakori.
A legsúlyosabb veszélyt azonban egyértelműen az öngyilkossági késztetések jelentik. A borderline által érintett személyek között jelentős az öngyilkosok aránya, ezért nagyon fontos a gyógyszeres terápia, amivel tompíthatók az érzelmi hullámzások.
A kezelés akkor igazán hatékony, ha a beteg gyógyszeres kezelésben és pszichoterápiás ellátásban egyaránt részesül. A gyógyszerek nagyon fontos szerepet játszanak a végletes kilengések, a szorongásos és a depressziós tünetek karbantartásában, illetve az alvászavarok kordában tartásában. Az öngyilkossági késztetések megelőzésében szintén kulcsfontosságú szerepet játszanak.
A pszichoterápiás kezelés azt a célt szolgálja, hogy a beteg tudatosabban, hatékonyabban tudja kezelni az impulzusait és az érzelmeit. A pszichoterápiák közül a leghatékonyabb a direkt a borderline személyiségzavar kezelésére kifejlesztett dialektikus viselkedésterápia (DBT), ami különösen az önsértő viselkedés csökkentésében és az érzelemszabályozás javításában nyújt segítséget.
Ezzel párhuzamosan a terápiás folyamat során mintegy újraépítik a személyiséget, amely így képes lesz a társadalomba való hatékonyabb beilleszkedésre és a jobb minőségű emberi kapcsolatokra. Ez azonban hosszú idő, minimum két-három év, de sokszor ennél hosszabb idő szükséges. A pszichoterápiás kezelés akadálya tud lenni, hogy a borderline-osoknál általában hiányzik a megfelelő betegségbelátás, illetve a terápia folytatásához szükséges kitartás és elkötelezettség. Ezért is nagyon fontos a közvetlen család és a szerettek támogatása, akik az életvezetésben és a terápia folytatásában is segítséget nyújthatnak.
Szerencsére a borderline-os tünetek egy része az életkor előrehaladtával enyhül vagy elmúlik. Ez természetesen nem minden tünetre igaz, de a problémák egy részét ki lehet nőni, főleg, ha az illető megfelelő pszichoterápiás kezelést is kap.
Amennyiben felmerül Önben, hogy Ön vagy valamelyik szerette borderline személyiségzavarban szenved, minél előbb forduljon szakértőhöz!
Bár a megfelelő gyógyszeres kezelést nem helyettesítik, a különféle szorongásoldó készítmények hozzá tudnak járulni a stresszszint kordában tartásához és az alvásproblémák enyhítéséhez.