Miért felelős a dopamin, és miért nem?
Az agyban a dopamin legfőbb feladata a tanulás, a motiváció és a figyelem folyamatainak szabályozása, nem pedig az, hogy örömérzést okozzon. Inkább arról van szó, hogy az elvárásoktól való pozitív vagy negatív eltérések szabadítják fel, ezt kötve össze egy tanulási folyamattal, illetve utána ennek motivációs szabályozásával.
Kis leegyszerűsítéssel élve az történik, hogy azoknál a kimeneteleknél, amelyek az elvárásainkhoz képest jobbak vagy rosszabbak, bekövetkezik egy tanulási folyamat. Ez a folyamat a későbbiekben a motiváción keresztül hasznosítja ezeket az információkat – a meglepően jó eredményeket hozó helyzeteket ösztönösen keresni kezdjük, a negatív meglepetést okozó helyzeteket pedig kerülni fogjuk. Fontos kiemelni, hogy a pozitív meglepetéseknél sem a dopamin okozza a jó érzéseket, hanem a jutalmazásért felelős agyi területek és neurotranszmitterek, például az endorfinok vagy az opioidok.
A dopaminnak ezen túl számos más fontos szerepe is van, többek között részt vesz:
- a mozgás szabályozásában,
- a figyelem és a munkamemória támogatásában,
- a döntéshozatal és a kockázatértékelés folyamataiban,
- a szokások kialakulásában,
- az erőfeszítés és a kitartás szabályozásában,
- illetve kiváltja bizonyos hormonok (pl. a prolaktin) felszabadulását.
A dopamin és a betegségek
A dopamin számos agyi rendszer működésében részt vesz, ezért sokféle orvosi és pszichiátriai betegség kialakulásában és tüneteiben érintett. A legnagyobb szerepet a Parkinson-kór és a figyelemhiányos zavar (ADHD) kóros folyamataiban játssza, de más idegrendszeri eredetű problémákban, például a depresszióban is nyomon érhető.
Különösen fontos szerepe van a Parkinson-kórban, ez a neurodegeneratív betegség ugyanis elpusztítja a substantia nigra nevű agyi régió dopamint termelő sejtjeit, ennek következtében pedig súlyos dopaminhiány alakul ki a mozgásért felelős dopaminerg agyi pályák mentén. A Parkinson-kór kezelésére használt dopaminpótló gyógyszerek, például a levodopa, a dopamin előanyagait az idegrendszerbe juttatva csökkentik a dopaminhiányt és így a tüneteket is.
Az ADHD esetében nem arról van szó, hogy nincs elég dopamin, hanem arról, hogy az agy figyelemért, munkamemóriáért, impulzuskontrolljáért és késleltetésért felelős, dopaminnal és noradrenalinnal „üzemelő” pályái nem működnek megfelelően. A gyógyszerek itt nem a dopaminszintet emelik, hanem az érintett ideghálózat működését normalizálják.
Mi a helyzet a dopaminszinttel?
A dopaminszint kifejezés két teljesen különböző dolgot jelenthet attól függően, hol mérjük. Az agyban neurotranszmitterként működik, és csak bizonyos neuronhálózatokban szabadul fel, amelyek többek között a motivációt, a jutalom-előrejelzést, a figyelmet és a mozgást vezérlik. A test többi részében ezzel szemben a dopamin hormonként van jelen, és testi folyamatokat (vérnyomás, vesefunkció stb.) szabályozza, nem pedig a mentális funkciókat. Ezek a rendszerek gyakorlatilag teljesen különállóak, a dopamin ugyanis nem képes átjutni a vér-agy-gáton. Bár az agyban mért dopaminszint egyes betegségeknél lehet túl alacsony vagy magas, a köztudatban keringő „túl sok vagy túl kevés a dopaminom” jellegű elképzelések szinte mindig tévesek, ugyanis nem dopamin mennyisége számít, hanem a dopamin által szabályozott idegi hálók működése.
Miért félreértés a dopamin detox?
A „dopamin detox”, azaz méregtelenítés kifejezés egy félreértésen alapul. A dopamin ugyanis egy folyamatosan termelődő, felhasználódó és lebomló anyag, ami nem halmozódik fel az agyban – méregnek pedig főleg nem méreg. Az agy folyamatosan szabályozza a koncentrációját, és még ha esetleg meg is emelkedne a szintje, a lokális dopaminszint legtöbbször perceken belül visszaáll. Persze szerepe van a köztudatban jól ismert rossz szokások kialakulásában és fennmaradásában, de itt sem a mennyiségek okozzák a problémát, hanem az, ahogyan a dopaminnal működő idegpályák szabályozása felborul. Ennek ellenére ezek a dopamin detoxként emlegetett gyakorlatok valódi, észlelhető előnyökkel járnak:
- csökkenő szorongás és mentális túlterheltség,
- ritkább késztetés a telefon folyamatos ellenőrzésére vagy görgetésre,
- javul a fókusz és figyelem,
- stabilabb lesz az érzelmi állapot,
- megjelenhet egy erősebb jelenlét-érzés és belső nyugalom,
- illetve fokozatosan gyengülnek a környezeti ingerek és az unalom által kiváltott kényszeres szokások.
A javulás oka egyszerű: a modern digitális környezet folyamatosan új ingerekkel, értesítésekkel és érzelmileg töltött tartalmakkal bombázza az agyat, ami folyamatosan elvonja a figyelmünket és számos más negatív hatással is jár. Amikor megvonjuk magunktól ezeket az ingereket, az agyi folyamatok elkezdenek visszaállni, és egy kiegyensúlyozottabb, stresszmentesebb, fókuszáltabb állapot jön létre. Semmi méregtelenítésről nincs tehát szó, hanem arról, hogy csökkentjük az agyra nehezedő ingerterhelést és lehetőséget biztosítunk számára, hogy egészségesebben funkcionáljon.
Egy újabb mítosz: a dopaminfüggőség
A dopaminfüggőség kifejezés szintén félrevezető. Maga a dopamin ugyanis nem válthat ki függőséget, csupán részt vesz a függőséggel kapcsolatos idegrendszeri folyamatokban. A különféle függőségek (drogok, szerencsejáték, pornográfia, kényszeres telefonhasználat stb.) mögött nagyon eltérő idegrendszeri folyamatok állnak, ezért nem lehet őket egy kalap alá venni, a dopaminfüggőség kifejezés pedig teljes félreértés.
Tekintse meg a Szimpatika kínálatában kapható stresszoldó készítményeket!
