Szimpatika cikkek program-témában

Mindig borzasztó végignézni, ha ismerős házaspárok döntenek a különválás mellett, de különösen nehéz, ha mindez embertelen módon zajlik.

A pénz nálunk is egy szükséges rossz, de mégis egyfolytában futok utána. Eddig nem nagyon írtam anyagiakról, de egy örök számolás az életünk. A lakáshitelünk egekbe szökkenésével nem terhelnék senkit, mert gondolom, sokan hasonló helyzetben vannak. Hál' Istennek autóhitelünk nincs,csak egy folyamatosan szervizben lévő 10 éves csudajó déli gyártmányú gépjárművűnk. (Viszont, a céges mikrobuszt havi rendszerességgel elvihetem a családi túrákra.)

Na igen, Apa új gitárt vett magának, de miért borulnék ezen ki? Igenis megérdemli, hogy néha magára is költhessen, hiszen egész évben az apai bankszámla a „családi kassza". Persze, ha pontos összeget tudnék, lehet, hogy én sem lennék ennyire megértő...

Hogyan látja az apa? Mit gondol ugyanerről az anya? Sorozatunkban mindennapi élethelyzetekről ír egy házaspár két tagja.

36 fok árnyékban, szellő sem rezdül, na ilyenkor képtelenség a tetőtéri lakásban megmaradni, főleg öt gyerekkel... De mit csináljunk, ha lejárt a balatoni két hét, és muszáj egy jó pár napot a városban tölteni, hiszen Apa dolgozik, Anya ügyintéz.

Két és fél hónap nyári szünet, mikor a gyermekeim újra szülői felügyelet alatt állnak a nap huszonnégy órájában – ennek minden gyönyörűségével és hátulütőjével együtt. Én imádom ezt a tíz hetet, persze könnyű nekem, hiszen itthon vagyok a legkisebb gyerkőccel, és nem kell a gyerekek napközi elhelyezésén törnöm a fejem, vagy mélyen a pénztárcába nyúlni táborügyben.Igaz, hogy tizenhat éves Ádám fiam már kevésbé tölti velünk a szabadidejét, de azért így is többet van együtt az öt testvér, mint év közben. És bizony, ha ez létszám kiegészül az unokatesókkal és a barátokkal, szinte törvényszerű, hogy előbb-utóbb szükség lesz Anya egészségügyi végzettségére...

Idén már 4 bizonyítványt foghatok a kezembe. Lassan kezdek hozzászokni a szöveges értékeléshez, de becsülöm a tanárokat, mert én biztosan feladnám. Egy sablonból hogyan lehet kiválasztani 30 teljesen különböző kis személyiségre a megfelelő jellemzőket?!

Na ennyit rólunk mint szülőkről, és arról, hogy nem beszélünk bizonyos dolgokról...

Alig pár napja fiatalabbik sógórnőm is anya lett! Így újra részese lehettem annak a fájdalmas-gyönyörû folyamatnak, melyben megérkezik egy új kisember, és megszületik az ÉDESANYA és a család.

Ráadásul mi férfiak olyannyira suták tudunk lenni! Legalábbis én. Mindegyik gyermekem születésénél bent voltam a szülőszobán, és bevallom, be is voltam... Lehet, hogy most „megköveznek” a tisztelt olvasók, de így visszagondolva, az első pár hónapban nem is tudtam gyermekeimmel túl sokat kezdeni.