program

Apaszemmel: Halált okoz

Jólesik, amit Györgyi ír, de legfőképpen azt értékelem, ahogy elviseli azokat a jelenségeket, amik a mindennapjaimat kísérik, mióta próbálkozom azzal, ami eddigi életemben lehetetlennek tűnt. Többször nekiálltam már a leszokásnak, de idén nyáron döntöttem el igazán: nem akarok dohányozni.

Anyaszemmel: Hajrá, Apa!

Drága férjem letette a cigarettát! Természetesen sokszor felmerült már, hogy le kellene szokni, mert káros, büdös, drága, macerás, hogy hol lehet rágyújtani, most pedig már a vásárlás sem olyan egyszerű.

Apaszemmel: Mit tanultunk a nyáron?

Egy ismert gyerekpszichológus egyszer azt nyilatkozta: „A bepakolt tornazsák, a lecke, a szép „M” betű a gyerek dolga. Ha a szülő azt hiszi, hogy az övé is, az legalább 12 év pokol.” Nálunk Györgyi néha hajlamos azt gondolni, hogy az ő dolga is az egész, hiszen már augusztusban egyik reggel közölte velem: „Úristen, semmit sem tanultunk a nyáron!” Erre én ráförmedtem, hogy nem normális, és én nem vagyok hajlandó nyáron kínozni a gyerekeimet!

Anyaszemmel: Visszaáll a tanévrend!?

Mikor ezt az írást gépelem, még 30 fok van, de anya már az őszt szervezi, fejben készülnek a napirendek, íródnak sorban a tennivalók, és folyamatosan bővül a bevásárlási lista, amely négy iskolás évkezdéséhez szükséges.

Diákmunka – Apaszemmel: Saját pénzből bringát...

15 éves koromban nyáron egy hónapot dolgoztam egy benzinkútnál. Zányi Sanyi bácsi szerezte nekem a melót, ő akkor már évek óta dolgozott a fóti Áfor-kút vezetőjeként, történelemtanár végzettséggel. Engem Kálmánnak hívott, és ezt egy ideig furcsán vettem, de az összes kortársamat hasonlóképpen szólította.

Apaszemmel: várjuk az ikreket

Valóban: a hat gyerek közül valakivel mindig történik valami. És az élet persze úgy hozza, hogy az igazán „nagy” balesetek javarészt akkor történnek, amikor nem vagyok otthon. Nyáron ez azért szembetűnő, mert egyrészt több a vidéki koncertem, másrészt nincs iskola, és így az otthon töltött napokat Györgyinek kell megtöltenie programokkal.

Nyári káosz anyaszemmel

Úgy kezdődött a nyár, hogy rossz helyre vittük Bencét, mikor indult az erdei táborba... Kiderült, hogy a lakástól két villamosmegállóra lévő buszpályaudvarról indultak, nem pedig onnan, ami negyven perc autóútra van tőlünk. Amikor rájöttünk a tévedésre, már beállt a reggeli dugó, így sikerült lekésni az indulást. Szerencsére az M3-as kivezetőn utolértük a különbuszt, így mégis az osztályával utazhatott, és nem kellett százegynéhány kilométert autózni vele.

Anyaszemmel – Egy kicsi mozgás mindenkinek kell!

Nagyon örültem, mikor rábukkantam egy olyan úszóiskolára, ahol van hétvégi úszásoktatás (és nem hajnalban), valamint egy rendes nagy uszodában zajlik, ahol marad szabad pálya a sportos közönségnek is. Ebben a formában Apa is leúszik pár száz métert hetente, míg Dáviddal oktatók foglalkoznak, az óra végeztével pedig kettesben, vagy néha Bencével hármasban megváltják a világot a jacuzziban.

Apaszemmel – Edzésben maradni

A gyerekeknek nagy a mozgásigénye, ezt mindenhol olvashatjuk, de amikor a saját bőrén tapasztalja az ember, az bizony néha elég fárasztó. Más szemszögből nézve viszont fiatalon tartanak minket, mert nem lehet megúszni a bicajozást, a szombati focit, nyáron pedig a véget nem érő strandolást.

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!