Az úgy volt...

Versek a grundról

Én egy csodálatos környéken nőttem fel. Először is ott volt a házunk: ma úgy mondanánk, panel, akkor úgy hívták toronyház. Torony, mert tízemeletes volt, és az emeletek között csattogott egy rozoga lift. Ez a jármű volt minden kalandunk helyszíne, állandó játszóterünk.

Az úgy volt...

Nekem köztudottan rossz az arcmemóriám, ezért is lepett meg, hogy úgy éreztem, én ezt a nőt láttam már valahol. Illetve férfit. Illetve ezt a férfit, aki most nő... Egy kiállítás margójára.

Természetfilm

Nekem közismerten rossz az arcmemóriám, ezért magam is meglepődtem, amikor úgy éreztem, én ezt a szőke srácot, aki a pincében üldögél a szintijével és a kütyüivel, már láttam valahol.

Az úgy volt...

Talán nincs is olyan család, ahol a gyerekek ne tennék fel időről-időre a kérdést: „mikor lehet kutyám (macskám, nyuszim...)?” Nos, a szerkesztőséghez újabb kutya érkezett, az ő történetét olvashatják.

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!