A szolidaritás több szempontból is fontos, szükséges. Pontosan lehet tudni, ha egy pasas egy társaságban elkezd a szexuális sikereiről mesélni, az én kontómra fél óra múlva tessék megkérdezni, mióta impotens? Ugyanis az ember mindig azt bizonygatja, ami nincs.

Az öregembert már nem érdekli semmi? Aki kíváncsi, hamar megöregszik? Nagy butaságnak tartom! A szellemi frissesség megőrzésének érdekében foglalkoztatni kell az agyat.

Ha én Angliába vagy Svédországba születek, engem nem érdekel a politika, de itt igen, mert értem jön. Megkeresztelted- e a gyerekedet, vagy nem? Jársz-e templomba, vagy nem? Jobboldali vagy, vagy baloldali vagy? Szóval odajön az asztalomhoz és ágyamhoz, és berángat a politikába.

Lucifer azt mondja, ha jól emlékszem Madáchra, hogy „Hol a tagadás a lábát megveti, világodat meg fogja dönteni.” Meg akarja dönteni Isten teremtését és világát, ha van Isten, és ha volt teremtés. Azért mondom, ha Lucifer lennék, ezt az utat választanám, hogy teljesen dezorientáltak legyenek az emberek, hogy ne értsék a világot.

Ha azt mondom a harmadéves egyetemi hallgatóknak, hogy az emberiség története egy testvérféltékenységgel kezdődött, úgy néznek, mint a hal a kocsonyából. Mondom:
– Tudják, hogy miről beszélek? Káin és Ábel? – Nincs konzekvencia. Vagyunk hatvanan a teremben.
– Tegye fel az a kezét, aki tudja, hogy miről beszélek.
Felteszik tizennégyen a hatvanból. Ez az európai kultúra alapja – ezt kell tanítani?

Ha én ördög lennék – mondjuk Lucifer –, és azt a megbízást kapnám, hogy tegyem tönkre a jó Isten teremtette világot, akkor pörgetném. Az emberi agynak ugyanis van egy élményfeldolgozó üteme, lehetősége. Már régen felmerült a kérdés, hogy az ún. gondolkodó gépeket, computereket meg lehet-e bolondítani? A válasz: igen.

Megmenteni sem akarjuk magunkat, anniyval jobban vonzódunk a negatív iránt. Nagyon sok olyan ember él, akik számára a jó dolgok illúziónak tűnnek, tündérmesének. Számukra valóságértéke a rossz dolgoknak van. Ezt a típust én úgy hívom: örömgyilkosok.

Sokféle technika van arra, hogy elsajátítsuk a pozitív gondolkodást. De meg kell találni azt a módszert, ami adekvát a személyiséghez és belső lehetőségekhez.

A gondolat teremtő erejében fizikai értelemben nem hiszek. De lelki értelemben igen. Tudom, hogy az ember pozitív beállítottsága rendbehoz, harmóniában tart. A negatív gondalatoktól biztos, hogy romlik az ember állapota.

Avagy merjünk hibázni! Emlékszem egy olaszországi kalandomra. Az 1960-as, 70-es években a kereszténydemokrata olasz miniszterelnök, Giulio Andreotti adott egy fogadást, ahova tudós embereket hívott meg, köztük engem is. Az estélyen megjelent Berlinger, az akkori kommunista párt főtitkára. A két politikus szívélyesen üdvözölte egymást és hosszas beszélgetésbe elegyedett. Én nem értettem, hogy lehet két ellentétes nézetet valló politikus között ilyen kedélyes csevely.