Elmondom hát mindenkinek...

Erre született

2010. 08. 24.
Anikóval Nagykanizsán találkozom, egy temetésen: kiáll a gyászoló tömeg elé, és búcsúztatót mond. Elég a hozzátartozók arcát nézni, ahogy beszél, személyes és őszinte hangon: minden szava talál. Az idős férfi, akitől elköszön, a betege volt, de nyilvánvalóan sokkal több annál: valaki, akit nagyon megszeretett az együtt töltött mindössze három hónapban – akit most valóban megsirat.

Átfestett élet

2010. 07. 23.
Barátságtalan tacskó fogad, őrzi a kívül-belül rendben tartott, soha el nem készülő, vakolatlan házat. Gazdája betessékel, sárgászöld macskaszemével fürkészi az arcom. Tegez, fiamnak szólít. Megnyugszom. Összeálltak a szabályok. Amikor a vaskályha füstjében a kávét isszuk, már valóban beszélgetünk. Lassan kérdeznem is alig kell, Bada Márta – Balázs János-díjas cigány festőnő – mesél...

Árvácska unokája 2.

2010. 06. 02.
Emlékeznek még előző számunkból Hédire? A 40 éves, mozgáskorlátozott, kislányarcú nőre, aki gyerekkoráról mesélt. Arról, hogyan verte anyja, majd hagyta ott a kórházban, ahol 4 évesen megműtötték a lábát.

Árvácska unokája

2010. 04. 21.
Hédi mozgássérült. Édesanyja négy évesen a kórházban hagyta, ahol javítani akartak mozgásán. Intézetbe került, később nevelőszülőkhöz.

Judit legújabb élete

2010. 04. 01.
Judit 36 éves korára menő budapesti ügyvédből kisvárosi fodrász lett, és ezzel végleg hátat fordított annak a pénzközpontú, „szingli-trendi” létformának, amelyet olyan sokan azonosítanak a sikerrel, boldogsággal (és amelyről én sokáig azt hittem, nem más, mint a bulvármédia kitalációja).

Meghasadva

2010. 01. 21.
Eljátszottak már a gondolattal: mi lenne, ha aznap mégsem kelnének föl, és többé nem mennének dolgozni? Félálomban, az ébresztőórát le-lenyomva ez reális lehetőségnek tűnik. Persze, azután fölkelnek, rohannak, ha késve is, beérnek a munkába, és napvilágnál csupán rossz álomnak tűnik a reggeli kísértés.

Anya lett, csakazértis!

2009. 12. 28.
Amikor két összetartozó ember úgy érzi, eljött az ideje, hogy közösen szeressen egy harmadikat, nem az inszemináció vagy a lombik-program szó jut eszébe, nem is a hasi injekciók és a kétségbeesés-remény akár évekig tartó körtánca. Inkább az a pillanat, amikor a nő, vacsoránál – várva-váratlanul – azt mondja párjának: „Kisbabánk lesz!”

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!