Túl a szakadékon

Zongoraleckét adok-veszek

Az első benyomásom róla: íme egy józan ember. Valóban józan. Mindössze nyolc éve – már nyolc éve. Húsz év ivás után ma alkoholfüggőknek segít leszokni, életben maradni, szer nélkül élni, és ami a legfon-tosabb, változni. Ő maga is átment minden stáción, ezért hiteles.

Élet-menet

Nem sokkal az esküvő után Klári egy reggel kétségbeesve ébredt: csomókban hullott a haja. Ricsivel tudták, nagy a baj, de azt aligha sejtették, hogy csupán 8 hónapjuk marad, míg – a pap néhány héttel korábban elhangzott szavaival szólva – a halál el nem választja őket. Az a rövidke idő is a lány túlélésért folytatott küzdelmével telt.

Egy-két társsal, humorral, lóval

Mogorva vénembernek álcázza magát. Majdnem elhiszem, jó színész. Első kérdéseim lepattannak róla, idézetek mögé bújik. - Ki van ma jól?! – kérdi. A Vakok Intézetében rossz a lift, gyalog mászunk föl a másodikra, a szobájáig.

Az utolsó tánc után

17 év telt el a balesete óta. Aki elmegy mellette az utcán, aligha mondaná meg, hogy egyik lába nem teljes értékű. De az orvosok, nővérek, akik annak idején kapcsolatba kerültek vele, máig emlékeznek rá. Békeidőben megjegyzi az ember, ha valakinek szétlőtték a bokáját...

...és megadatott

Noha tolókocsiban ül, kevés derűsebb emberrel találkoztam. Élénk, kék szeme úgy csillog, mintha folyton valami tréfán törné a fejét. Fülem hamar megszokja nehezen formálódó, kissé görcsös beszédét, bőven kárpótol színes, élőszóban is már-már irodalmi stílusa.

Csöndbe zárva

Milyen a világ az állandó, fel sem tűnő háttérzajok nélkül? Hogy lehet zene, madárszó, avarzizegés, szerelmünk suttogása nélkül élni? Közönyös némaságra ébredni ismerősen utálatos ébresztődallamunk helyett? Nem tudjuk elképzelni – Laci sem tudta, amíg hallott…

Szülőkkel is árván

Nem felelt meg az elvárásoknak: nem lett telefonszerelő, sem metróvezető. De ami Barnabás esetében meglepőbb: nem alkoholista, nem hajléktalan, sőt már nem is akar öngyilkos lenni. Normális ember, 34 évesen sikeres ügyvéd, és képes szeretni.

Életet adott és kapott

Szorongva, vegyes érzésekkel készülök az interjúra. Erika rákból gyógyult meg, édesanyám egy éve ugyanebbe a betegségbe belehalt. Csak remélem, hogy a történet, melyet megismerek, személyesen nekem is erőt ad, elfogadni segít a megváltoztathatatlant, de szintén ott lebeg annak lehetősége, hogy még nehezebbé teszi a megbékélést.

Elfogadni, nem beletörődni

Ez is olyasmi, amiről azt képzeljük, csak másokkal történhet meg, mint minden baleset. Aztán rá kell jönnünk, mi is mások vagyunk – mi sem vagyunk mások –, ha éppen a mi életünkbe csap a villám. Piri és Gábor pont ebben a cipőben járnak sérült kisfiukkal, Zolikával.

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!