Szimpatika cikkek Üzenet a Földről-témában

Idén, ha minden jól megy, fajunk hétmilliárd egyeddel büszkélkedhet a planétán.

Te vagy az, kedves Olvasó? Néző, hallgató, kattintó, fogyasztó stb.? Érted van ez az egész? Miattad olyan színes, szagos itt minden?

Ha valakinek van valamiféle elképzelése arról, hogy miképpen telt el megint egy esztendő, kérve kérem, ossza meg azt embertársainak millióival, akik – vélhetőleg hozzám hasonlatosan – döbbenten konstatálták, ismét bekopogtatott az év vége...

Mikor manapság az emberfia úgy dönt, hogy kezébe veszi sorsát – különösen egészségügyi kérdésekben –, hát mondhatom, elemében érzi magát az infokommunikáció!

Hogy a belső csend mennyire relatív fogalom, nos az a kevés nyári szabadidő néhány napján vált kézzelfoghatóvá.

Elmúltam negyven, így külön és egyben, különösebb fel- és főhajtás nélkül. Aggodalomra semmi ok – gondoltam – múltam, voltam én már ilyen is, olyan is! Tizenötnek nehéz kamasz, huszonötnek negyedszázados, harmincasnak tagbaszakadt, harmincháromnak megfeszítetlen. Megannyi „legendás" forduló, melyek akkor és ott nem érintettek meg különösebben, bár örömmel fogadtam a bölcs tanácsokat, miszerint azon jeles pillanat(ok)ban kezdődik, avagy múlik valami, megkérdőjelezhetetlenül.

Ha el nem cseszem barátom, fogpiszkáló! Tán közismert a szakállas székely vicc, a reggel gerendának induló, estére szálkaként végző fenyőfatörzs tanulságos története. A maximalizmus ösztöne hál'istennek velünk született, de ördögi részletekkel bír; amint "közönséget kap", rögvest az elismerés utáni vágyakozás démona szállja meg. Így szolgáltatjuk hát ki magunkat: képességeinknek és a követelményeknek egyaránt...

Ha és amennyiben a konformizmus veszélyeinek gondolata egy Walt Disney rajzfilm(gyár)-termék kapcsán önti el elménket, egy percig se csodálkozzunk.... Hol vannak már a karakteres figurák, a meglepő fizimiskák, a szórakoztató grimaszok, generációk meghatározó gyermekkori emlékei?

Alulírott, Novák Péter – hosszú évek kitartó önvizsgálata után – kijelentem, komoly függőségben állok élettel, halállal, s ezen függőségekből fakadó számtalan más, apró, hétköznapi történéssel, lelkiállapottal.

A szív ezt megérzi, nem kell ide időjárásjelentés vagy dátum szerint bejelentett meteorológiai tavasz. Benne van a levegőben. Sarjad, illatozik, lüktet, bekebelez. A férfi zakót ölt, könnyű sállal, napilapot vesz, kerthelyiséget keres és talál. Időt enged magának, hogy figyelmezzen. Ha másra nem, hát magára az idő múlására…